Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
168 Magyar orvostörténeti adattár járt hazánkban s így közvetlen tapasztalatai voltak a Morbus Hungari- cusról. 1661-ben tizenkétezer osztrák katona járta (Montecuccoli seregében) a magyar földet. A járvány ismét a Komárom és Érsekújvár közti mocsaras táborban kezdődött s rövid idő alatt több mint ezer katona halálát okozta; úgy látszik azonban, hogy később még sokkal hevesebben dühöngött, mert ezúttal is végét szakította az eredménytelen hadjáratnak. Fracastoro veronai orvos érdeme, hogy elsőnek ismerte fel a kiütéses hagymáz lényegét s különböztette meg a bubopestistől, mellyel addig lépten-nyomon összetévesztették. Ő írta le először (De contagione et contagiosis morbis, 1550.), hogy a bajra jellemzők a vörös, bolhaszúráshoz hasonló kiütések: lenticulae vei puncticulae aut peticulae (v. ö. Főssel, Neuburger-Pagel, II. 775.; ezt az értekezést senkisem nélkülözheti, Győryé mellett, ki a Morb. Hungaricusszal foglalkozik.) A typhus exanthematicust különben Fracastoro előtt is ismerték az olasz orvosok, mert első ízben 1505-ben és 1528-ban jelent meg ottan, minek utána Ciprus szigetéről és a szomszédos szigetekről Itália földjére hurcolták a ragályt. Se Győry bibliográfiájában, se más könyvészeti munkákban nem találtam nyomát a következő két kis unikumnak: „Wider die itzige Brustkrankheit und dem Hauptwehe, so unter den Kriegszleuten und von denen auch bei dem Gemeynen man regiert . . . Durch Johann Egeh man (= Dry ander), der Arczney Doctor zu Marpurg . . . Heidelberg. Johann Eberbacher, 1547.“ (4°, négy számozatlan lap); továbbá: „Kurtz Regiment für das grausam Hauptwehe und Preune vor die Gemeyn und Armes heuflin hin und wider etc. gestellet durch Hieronymum Bock, der Arcze- ney erfarnen und liebhabern. Heidlberg, Johann Eberbacher, 1547.“ (4°, négy számozatlan lap.) A két értekezés címét Kari és Faber müncheni antikvárok aukciókatalogusa (24. ápr. 1931.) után adom, melynek 21. oldalán Dryander munkájának címlapja hasonmásban is látható. 678. 1542. Veszettség. — Besztercebányán kiirtják a kutyákat, veszett- ségi esetek jelentkezése alkalmával. A kutyák irtásáért darabonkint két dénár jutalmat adnak. 1564-ben 125, 1567-ben 304 kutyát irtanak ki. (Jur- kovich.) 679. 1542. Fürdősök. — Lőcsén Kelemen fürdős 25 dénár adót fizet, összes vagyona tehát 15 forint. (Ugyanitt érdekes összehasonlítás a többi lőcsei mesterember adójával és vagyonával.) Közlemények Szepes vármegye múltjából, I. évf., 161. 680. 1543. Sebészek. — Agazoldt Lénárd pozsonyi sebész a hadi vér- tezetét (Leibharnisch) egy ottani polgárnak hagyományozza a végrendeletében. Ez azt bizonyítja, hogy Pozsonyban a borbélysebészek a polgárőrség tagjai voltak, egyenlő rangban a többi városi polgárral. (Vámossy, 85.) 681. 1543. Auctus Máté Thurzó Elek orvosa. (W., IV. 127.) 682. 1543. Brenner Márton besztercei születésű orvos és pap kiadja (első ízben) Bonfinius Decadeseit, Baselben (W., III. 38.). 1549-ben nagyszebeni fizikus, azelőtt lelkész Bessenyőn (Heidendorf), Beszterce mellett. Miles írja róla, hogy nagy nyelvtudású, tudós ember volt, ki 1553-ban halt meg „epeláz“-ban. Izabella királyné és Martinuzzi többször igénybe vették orvosi ügyességét. (Sigerus, II. 84.) 683. 1543. Péter mester, királyi orvos. Caesar orvos. — „Item Magistro Petro, Medico Regio lego coclear meum aureum (W., III. 37. sajtóhibából „argentum“ áll), alterum Joanni Pereni. Medico Caesari soluatur iusta conuentionem nostram.“ Egészen téves tehát, ahogy Demkó (281.) fordítja: „Frangepán Ferenc kalocsai érsek 1543-i végrendeletében Péter mester, királyi orvosnak egy ezüstserleget hagyományozott, Perényi János mester királyi orvosnak meg rendes díját rendeli kiadni.“ Frangepán F. egri püspök szóban levő végrendeletét különben (Pray és Katona után) in
