Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 127 tott s aki 1579. május 25-én arra kéri a tanácsot, hogy küldje el hozzá. Súlyosabb betegeket akkor is távolabb lakó hírnevesebb orsosokboz vittek, így pl. 1587-ben a tanács maga adott útiköltséget egyik prédikátorának, hogy egy hírneves nagyszombati orvosnak a tanácsát kikérje. 1599-ig Burckhordt Dániel volt a kamarai és a bányavárosi közös orvos, aki Almán után kapott meghívót.1 Utána két évig nem volt az állás betöltve; midőn azonban a környéken a pestis jelentkezett, 1601 szeptember 29-én Vexius Kristóffal töltötték be az állást.2 A meghívó szerint fizetése hetenkint négy tallér és 25 tallér egy évre fa- és gyertya- pénzül. Az állás betöltését azért húzták-halasztották, mert Körmöcbánya nem volt hajlandó a közös költséghez hozzájárulni. Ügy látszik, már akkor megvolt úgy itt, mint Besztercebányán is a hajlandóság külön orvost tartani s a közösségből kilépni, amelynek első sorban a selmeciek és a kamara vették hasznát, holott az utóbbi is csak ötven frttal járult a közös teherhez.3 Az 1608 okt. 24-i tanácsülésben szóba került Thurzó György ajánlata, hogy fogadjanak fel a városok együttesen egy orvost, akit ő is, a szomszéd birtokosokkal együtt díjazna s aki Körmöcbányán lakhatna. A városok elfogadták az indítványt s 100 forintot szavaztak meg tiszteletdíjul. Nem valószínű azonban, hogy az állást már ekkor betöltötték volna, mert 1610 november 24-én Thurzó György ugyanezen kérdésben fordult a városhoz s tudatja vele szándékát, hogy felkérje Spillenberger Sámuel orvost, aki Lőcsén lakott, hogy telepedjék le oly helyen, amely a Tliurzó- birtokokhoz közelebb esik, mint jelenlegi lakóhelye. E célra legalkalmasabbnak tartja Besztercebányát. Felszólítja tehát, gondoskodjék alkalmas lakásról, fáról, fogadja majd védelmébe s ha gyógyszertárt is akar tartani, ne engedélyezzen másnak is ilyet. Thurzó terve azonban nem valósult meg, a városok pedig továbbra is orvos nélkül maradtak, mert még ] 613-ban is csak alkusznak Kuntsik Jeremiás („von Breitefeld“) troppaui orvossal, akinek igényeit azonban nem lehetett kielégíteni. 1620-ban újra megkísérelték a városok Spillenberget rávenni, hogy itt telepedjék le, de most is sikertelenül, mert az csak továbbra is Lőcsén maradt. Két évvel később a három nagyobb bányaváros újra a kamarával egyetértve kívánta a kérdést megoldani s vele együtt orvost tartani; a kamara azonban, személyi vagy más okoknál fogva, nem kívánt a városokkal e kérdésben egyezkedni. Utóbb azonban mégis csak létrejött a megegyezés s 1624-ben Beüli János személyében közös orvost alkalmaznak. Reull Páduában tanulta a medicát. Leobeni származású volt, ahol atyja városi jegyzőként működött. Szigorlatait is Páduában tette le s ugyanott nyerte el a doctori kalapot 1622-ben. Itteni letelepedése után nemsokára, 1 Burckhardtról igen előnyösen nyilatkozik a Selmecbányái tanács 1597. február 22-én kelt levelében: „Dieweil wir es auch hohe Notturft zue sein erkönnet, dasz wir an stadt unsers Medici vnser Stadtkindt Herrn Doctor Daniel Burkhar- dum zue einem Medico angenomen, dessen geschickligkeit, qualitet vndt glückseelige handt in seinen Curationibus wier bieshero viel feltiget erfahren vndt gesehen. (Fase. 386. nro. 1.) Veress, Matr. I. 107. 1. a következőket jegyezte fel róla: Gradum Doctorum hoc anno assumpserunt, Apud Ulmum Comitem Joachimum Alramerum Daniel Burgchardt Scbemniciensis Pannonius Phil, et Med. ult. Januarii 1596. Tehát ő is páduai tanuló volt. 2 Jurkovieh cikkében Vaxius-nak van szedve (hibásan) a neve (v. ö. MOE, I. 71.). 3 Mátyás főherceg 1601. márc. 31-én megengedte, hogy a hét bányaváros kérelmére Selmecbányán egy orvos alkalmaztassák s hogy neki azonfelül, amit a városiaktól gyakorlata után kap. évenkint ötven frt adassák a kincstártól tiszteletdíjul. (Péch: A selmeci bányavállalat tört. II. 12.)
