Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 113 Hist, natur, stb.). 1604-ben Johannes apothecarius, 1545-ben Tuzzius Pál, 1650-ben Wallkopf Ernő, 1651—55-ben Kramer (Cramerius) Gáspár, 1672-ben Wette György bírja a gyógyszertárat, (ezen Wette vagy Vette előbb a danzigi királyi gyógyszertárban működött s jeles természet- kutató és botanikus hírében állott és mikor 1704-ben meghalt, a gyógyszertár fiának, dr. Vette György János orvosnak jutott. V. ö. WII. 200.). A nagyszebeni gyógyszerészekről 1. még Sigerus, II. 87. 450. 1494. Gyógyszerészek. — Engerhard (Engelhard) és Bálint Valentinus) gyógyszerészek Budán (az utóbbi 1495-ben) cukrászsüteményeket és gyertyát szállítanak II. Ulászló udvara számára. (W., IV. 274., 275. és MOE., II. 77., hol más szerzők után tévesen Egerhard-nak írtam az elsőt.) 451. 1494. Gregorius Weger, alias Kundtstock de Buda, natus quidem Viennensis, med. doctor. (Lásd: Acta Vindob., III. 1., 25., 306.) 452. 1495. Pestis. — a) „Vala pedig akkoron nagy halál Magyar országba. Ez-okáért László király (Budáról) kiméne az erdőkbe és mind oda vadásza. Onnét méné Szegeddé, Szegedről Tsanáddá. És a’ Dráván által-menvén, Babótsára méné. Onnét a’ Somogyságnak által- méne, és méné Sabariába, onnét Sopronba, Sopronból Pozsonyba. Annak- utánna Pozsonból méné alá Budára, az Octávára“. (Heltai Gáspár: Magyar Krónika, 1789., 363.) Lásd továbbá Istvánfi: Magyarország története 1490—1606., (ford. Vidovich György), 1867., 54. old. és MOE, II. kökben közzétett „Syphilis-endemiák Magyarországon“ c. cikkemmel. — b) „Quando me guardo intorno da ogni banda, mi trovo obsesso de la pestilentia, la qual va bacchando per tutto questo regno“. (Hippolit esztergomi érsek levele nővéréhez; Esztergom, 1495. szept. 19. Monum., Diplomat, XXXIX. 476.) — c) Pestis Brassóban és a Bárcaságban (Schwandtner, I. 887.; Quellen, IV. 75.) — d) Egerben: Item hys diebus germanos domini (Bakócz Tamás egri püspök rokonságát) duxi vbique mecum quia Agrie pestis erat; curriferis qui eos portavit(!) per dies XX . . . den. II.“ („Bujdosás“ a pestis elől.) Kandra: Adatok az egri egyházm. tört., 1887., II. 425. (a Bakócs-codexből.). 453. 1495. Az első magyar vonatkozású orvosi nyomtatvány. — Ez évben jelent meg Bécsben a (véleményem szerint) legelső magyar vonatkozású egy leveles orvosi nyomtatvány, Johannes Muntz würtembergi magister munkája: „Tabula minutionum super meridiano Budensi“ (a havonkénti érvágások helye és ideje, a budai délkörhöz szabva). A nyomtatvány bővebb ismertetését lásd Ballagi, Bp. 57.; itt csak a következő részleteit említem meg: „Coniunctiones et oppositiones luminarium cum dispositione aeris“ (időjárási jóslatok az egész évre). „Tempoi’a et dies pro fleubotomia secundum versum cursum lune sub signis zodiaci , . . Januarius: Die circumcisionis D(omi)ni mane bona colerico iuvenili preter pedes . . . Februarius: Quinta et sexta ferijs post purificationis electa colerico virili preter pectus . . . Marcius: Quinta et sexta ferijs ante Gregorij optima colerico virili preter pectus“ stb. Bennünket legjobban érdekel a következő nehány részlet, (lásd az alábbi fényképmásolaton): „Dies pro farmada electi, secundum medicinas dandas: Januarij die 1. mane in p(i)llul(is) p(ro) flegmate purg(ando); 9. in electuarijs pro coléra purganda; 19. in pocione pro coléra purganda. Februari j die 6. in electua rijs, pro flegmate purgando . . . Aprilis die ... 29. in electuarijs pro melancolia et coléra purgandis. . . Junii die 2. pro disteri“ stb. „Dies electi ad introitum balnei cum ventosis aut sine ventosis pro varijs corMagyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. IIT. 8
