Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
98 Magyar orvostörténeti adattár Regiomontanus (Johann Müller von Königsberg, Johannes Molitor de Monte Regio, Joh. Germanus, régi nyomtatványainkban „Királyhegyi János“, v. ö. MOE.), 1436-ban született Königsbergben (Würzburg mellett). Korának legkiválóbb matematikusa és csillagásza, kinek különösen a trigonometria újabbkori fejlődése köszönhet sokat. Egyik munkáját (Tabulae directionum), mely 200 éven át Európa csillagászainak kézikönyve volt, Vitéz János érsek felszólítására, 1467-ben, az esztergomi várban (in arcé Strigoniensi) dolgozta ki, Ilkusch Márton közreműködésével. Budai tartózkodásáról ír Jacobus Philippus Bergomensis 1485. évi művében, a Supplementum Chronicarum-ban (Könyvsz., 1926., 168.) Életére vo- natkozlóag 1. még Aschbach, I. 537—558. (bő forrásutalásokkal!), hol többek közt az áll, hogy Mátyás király először is Győrbe („nach Raab“, talán „nach Gran“ helyett?) hívta s ekkor ajánlotta Mátyásnak Tabulae ac problemata primi mobilis et directionum profectionumque c. munkáját. Ez alkalommal a király pompás köntössel és tekintélyes pénzösszeggel ajándékozta meg. Regiomontanus később is, miután a pozsonyi egyetemen tanszékét elfoglalta, gyakran meglátogatta az esztergomi érsek udvarát. — A nürnbergi és más könyvtárakban Regiomontanusnak nagyszámú még kiadatlan levelei és kisebb értekezései találhatók, melyek már a magyar- országi vonatkozások szempontjából is nagyon megérdemelnék a behatóbb tanulmányozást, esetleg kiadást (v. ö. Aschbach, u. o. 552., a jegyzetben). 377. 1468. Mathias Sekeresch (Seckeress, (Szekeres) de Ilmatz (Ull- matz) medicinae baccalarius a bécsi egyetemen. (Acta Vindob., II. 220. és Schrauf, 497., a névmutatóban.) 378. 1469. Orvoskölcsönzés. — Mátyás király felkéri Frigyes brandenburgi választófejedelmet, hogy jóhírü sebészét (wundtartzt), kire szüksége volna, azonnal küldje hozzá, Pozsonyba. (Fraknói: Mátyás király levelei, I. 239.) 379. 1470. Fürdők. — Lőcse városa egyik fürdőjét a karthauzi szerzeteseknek adja át. (D., 155.) 380. 1471. Ez évben készítette Esztergomban, Vitéz János esztergomi érsek udvarában, Galeotti Marzio az emberről (De homine libri duo) szóló munkáját, mely nyomtatásban sokkal később (1517.) jelent meg Bázelben. Galeotti Vitéz unokaöccsének egykor Ferrarában tanítója volt s Janus Pannonius hozta Magyarországba 1465-ben. Könyvében, melyet Vitéz Jánosnak dedikált, az emberi test alkotását s működését magyarázza bonc- tani, élettani s csillagászati észrevételekkel. (V. ö. Fraknói, Vit., 230. és Szinnyei, III. 950.) 381. 1472. Ez évben jelent meg Paduában Paulus Bagellardus („de Flumine“) köv. című munkája: ,„Libellus de aegritudinibus infantium“ melyet Szinnyei s utána Demkó és sokan mások besoroztak a magyar könyvészetekbe, mint a legrégibb orvosi hungarikumot. Kétséges azonban, hogy a könyv szerzője csakugyan fiumei volt-e, mert Olaszországban más Fiume is van, továbbá Veress Endre szerint a „de Flumine“, vagy „Flumi- nensis“ jelző nem a mi (volt) Fiuménkra, hanem arra a folyóra utal, mely Paduát veszi körül. Az erről szóló vitát lásd Nép- egészségügy, 1926., 139. (Győry Tibor), Száz., 1926., 765. (Győry Tibor), a könyvecske ismertetését s az egésznek jó facsimiléjét pedig Sudhoff 1925-ben megjelent: Erstlinge der paediatrischen Literatur c. munkájában, szintúgy Bókay János: A gyermekorvostan pirkadása a külf. és hazánkban (k. ny.). A szerző születéshelyéről következőket írja Sudhoff: „Er (Bagellardus) nennt sich „de Flumine“, man möchte also annebmen, dass er aus Fiume am Quarnero stamme. Dagegen bat sich aber schon vor Jahren die Fiumaner historische Gesellschaft ausgesprochen. Der Name Fiume habe am Quarnero zur Zeit des Bagellardi noch gar nicht bestanden. Es gibt
