Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

88

Magyar orvostörténeti adattár

ti. kelt okiratban van róla szó ilyen címen (Tkalcié, II. 132.), továbbá 1439-ben és 1441-ben is (u. o., IX. 333. és X. 5.) adásvevési ügyekben.

317. 1438. Pestis. — „Von Ruthenien zog die Seuche nach Slavonien, Litauen, Preussen (Sticker, 83. V. ö. Linzb., I. 117.).

318. 1438. (?) Pestis Lőcsén. — Messingsloer (Messinkslaber) János mestert, a bécsi egyetem magyar nemzetének későbbi (1453.) prokurátorát, ifjú korában, a lőcsei pestis alkalmával, a tulajdon apja — ad hoc készített sírgödörbe —- temeti s csak közvetlenül az elföldelés előtt veszi észre, hogy a fiú még él. A gyermek azután még 15 évig élt s ő volt, ki megkezdte a reánk nézve oly becses bécsi Matricula Nationis Hungaricae írását (Schrauf: bevezetés, LXXXIL).

319. 1439. Vérhas járvány a magyar seregben, melynek Albert király is áldozatul esik (Linzb., I. 117.).

320. 1439. Hamelburgi (Hunnelburgil) Stoll Henrik mesternek és orvosdoktornak Albert király címert adományoz. Datum: Pressburg 25. April, anno 1439. (Fejér Cod. Dipl., XI. 233.; Teleki: Hunyadiak kora, I. 121.; Ortvay, III. 43.). A W., II. 135. elmondott Aeneas Sylvius-féle adoma, mely a mi kunjainkra nem nagyon hizelgő, talán szintén erre az otvosra vonatkozik, bár Joannes Hunnelbergensis néven van említve, szintúgy W., II. 65. is így („Sigismundi physicus“).

321. 1440. Árnyékszékek tisztogatása. — Pozsonyban az árnyékszékek tisztítását a városi szolgálatban álló sárkirály (kotkünig), vagyis gyepmester végezte. („Item hab wir geben dem kot künig... das er pey der nacht das Secret gerawmpt hat... über III. schilling]“.) Ugyanő távolította el az utcákon elhullott állatokat, döglött lovakat. Heti bére 45 bécsi dénár volt (Ortvay, II. [3.] 200.).

322. 1441. Pestis. — Budán erősen pusztít a döghalál. (Fekete Lajos,

15. Pethő Gergely után.) Emiatt I. Ulászló király az év egy részét a jól izolálható Csepelszigeten tölti. Ez a pestis lehetett részben az oka, hogy a király a magával hozott lengyel hadakat hazabocsátotta (Salamon, 11.372.).

323. 1442. János bártfai gyógyszerészről és középkori gyógyszerészetünk állapotáról általában lásd Csippék János: Adalékok a magyar, különösen a felvidéki gyógyszerészet történetéhez (Gyógysz. Hetilap, 1898. 18. és köv. számaiban. Forrásutalások nélkül!).

324. 1442. Városi orvos Körmöcbányán. (Emyey: Gyógyszerészi Folyóirat, 1907. 83.)

325. 1442. Köztisztaság (Pozsonyban). — Azt lehet mondani, hogy a középkorban (kultúra tekintetében) Pozsony volt az ország első városa. Köztisztaság dolgában azonban még itt is sok volt a kívánnivaló. A legtöbb ház lakói a maguk szemetjét egyszerűen kihordták az utcára, szeméthordó kocsik pedig még nem voltak akkoriban. Csatornázás sem volt, az esővíznek nem volt kellő lefolyása s ezért még a város főtere is tele volt állóvízzel, poshadó pocsolyákkal. Az árokmenti utcák lakossága még a döglött állatokat, kutyát, macskát, sőt a .lovat is az árkokba dobálta vagy beleesve ott rothadtak azok. Az 1442. évi számadáskönyvek egyik helyén ez áll: „Item auch haben wier gehn dem Henninger (= henker, pecér), von amen toten Ross in (ein) zu graben, das in der Statgraben gefallen war pey sant Michels tar (= tor, kapu), das feynlich stank, das nyemant pey dem tar pleiben macht.“ Másutt: „Item hab ich gehn den Heninger . . . das er das Ros, das man vormals in den Statgraben ingegraben hat, und