Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
Zsidó orvosok a régi Magyarországon 27 tény-zsidó házasság is. Lehet, hogy a zsidók és keresztények összeházasodásának a következménye az is, hogy a „Sidó“, mint keresztény családnév oly gyakran fordul elő okleveleinkben a 13. század óta, melyekben különben a Zsidófalva (1350) és a Zsidóvár (1454) is megtalálható. A zsidó nevek megmagyarosítása is már igen régi múlttal bír hazánkban, s az afféle nevek, mint Hosszú Salamon, Kis Jakab, Fekete Mendel, Fekete József, Olasz Bona, Olasz Dávid, Váczy Jakab, Gazdag Jakab, Nagy Izrael, Fokhagymás József, Fodor Oroszlán,12 Olasz Izsák stb. elég gyakran fordulnak elő a középkori iratokban, s így semmi csodálatos sincs rajta, ha Senior Etel ben Efrájim egyszer csak mint Szerencsés (Fortunatus) Imre jelenik meg a hazai történet színpadán, valószínűleg azért, mert a németes neve Selig vagy Seligmann volt.13 Az Árpádok alatt a zsidók szép számmal laktak városainkban, például Pozsonyban, Esztergomban (hol külön zsidó városrész is volt), s hogy a többi városban is laktak, azt IV. Bélának a zsidók jogait biztosító privilégiuma is mutatja, melyben úgy intézkedik, hogy a zsidók ítélkező jogát megsértő városbírót elmozdítja s mást ültet a helyébe. Béla király a kölcsön, kereskedés és a földbirtoklás dolgában a zsidókat körülbelül egy sorba helyezte a városi polgárokkal és szigorú törvényt hozott azok ellen a keresztények ellen, kik a zsidót megsebezték vagy megölték.14 15 Az akkori zsidó kereskedők közt igen tekintélyesek is voltak, kik az ország legelőkelőbb pénzügyi tisztségeire emelkedtek. Gyakran kamaraispán is lett belőlük, sőt egy Henul nevű zsidó kamaraispán Komárom várának volt a tulajdonosa 1268 körül.13 A pozsonyi zsidóknak III. Endre (1291) teljes egyenlőséget adott az ottani keresztény polgárokkal; abban a korban, mikor a mostanában (1910) oly sokszor emlegetett „Nyugat“-on javában dühöngött a zsidók iránti gyűlölet és elnyomás. Hogy némely korszakban milyen tekintélyes helyzetük volt a zsidóknak a régi magyar fővárosban, Budán, arra jellemző fényt vet az a körülmény, hogy mikor Mátyás király és jegyese, Beatrix, 1476-ban, a lakodalmi ünnepség megtartására Budára bevonult, a város falain kívül legelőbb is a zsidók hódoló küldöttsége fogadta. A pfalzi választófejedelem követe hivatalos jelentésében következőleg írja le ezt a küldöttséget: „Elől lovagolt egy előkelő öreg zsidó, kezében szablyával, melyen ezüsttel teli edény függött, s ebben tíz font ezüst vala. Mellette fia lovagolt, szintén ezüst karddal és edénnyel. Utánok 24 lovag, mind sötétpiros öltözetben s 3—3 structollal süvegükön: ezeket kétszáz zsidó követte gyalog, piros zászlóval, min egy ötkörmös bagolyláb s alatta két arany csillag, felül pedig aranyos hímzésű zsidó tiara volt rajzolva. A zsidók mind ephodot viseltek a fejükön, s a mennyezet alatt körben álló öregeket az ifjak vették körül. Amint a király 12 „Judeus noster Orozlan“ írja II. Lajos király 1518. ápr. 20-án a pozsonyi városi tanácshoz intézett levelében. Ez az Oroszlán nem egyéb, mint a német Löw vagy Löwe fordítása, mely viszont a héber Lévi vagy Halévi (a pap, a lévita) furcsa synonymája. 13 Büchler: A zsidók története Budapesten, 65. 14 Belae regis Jura judaeorum (9. pont): „Item si Christianus Judeo qualicunque vulnus inflixerit, reus nobis solvat penam secundum consuetudinem regni, vulnerato duodecim marcas argenti et expensas, quas pro suimet curacione expenderit medicine“. (10. pont): „Item si Christianus Judeum interemerit, digno judicio puniatur, et omnia eius mobilia in nostram transeant potestatem“. 15 Rómán: A magyar városok az Árpádok korában, 49.; Takáts S.: Lapok egy kis vároe múltjából, 39
