Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
94 Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról oder anderweg verlassen, weil der Wagner derselben Kunst nit ist und die Sache des Menschen gesund und leben betreffen thuet“,71 1736-ban ismét elrendeli a helytartótanács, hogy az ország gyógyszerészeit vizsgálatnak vessék alá, még pedig nem hatósági személyek, hanem a városi és megyei tiszti orvosok előtt. A gyógyszertárak ellenőrzése különben ezidőtájt is meglehetős laza és illuzórius módon történhetett, mert a tanács 1767 jan. 26-ikán kelt rendelete szerint biztos tudomása van arról, hogy az orvosok a megejtendő vizsgálatról 2—3 héttel előre értesítik a gyógyszerészeket, úgyhogy ezek a romlott szereket előre félreteszik s a vizsgálat után megint visszahelyezik. A hasonló visszaélések meggátolására II. József (1788 dec. 20.) megtiltotta a tiszti orvosoknak, hogy a gyógyszerészektől adatni szokott újévi ajándékokat elfogadják. Hogy a 19. század elején miképen történt a gyógyszertárak ellenőrzése, arról beható és érdekes vázlatot nyújt Grünvald Pálnak „A gyógyszertári vizsgálatokról“ szóló 1839-ben megjelent orvosi értekezése. Ebből többek közt megtudjuk, hogy a múlt század elején a budapesti gyógyszer- tárakat az orvoskari dékán, a füvészet és vegytan tanára s a fővárosi gyógyszerészek két széniora vizsgálta meg; de „ezenkívül tellyes szabadságok van a helybéli orvosoknak néha-néha kisebb gyógyszerészi szemléket tartani; mert ezáltal legkedvezőbb alkalom adatik a gyógyszerek kémiai tulajdonságai fölötti meggyőződésre és a fiatal orvos a gyógyszer- tanban magát nem keveset gyakorolhatja“; — hogy azonbán a gyógyszerész megköszönte-e ezeket a jutányos gyógyszertani tanulmányokat, arról nem szól a tudós értekező. A vizsgálat díja három arany volt, melyet a gyógyszerész fizetett s ez összegből két negyedrész a főorvost, egy negyedrész pedig a segédorvosokat illette. A bizottságnak be kellett mutatni az „üzönczöket“ (practicantes) is, kiknek legalább négy diákiskolát végzetteknek és latinul beszélőknek kellett lenniök. Különös figyelmet fordítottak arra is, hogy a hiánykönyv (liber defectuum) jól van-e vezetve, továbbá hogy a gyógyszertárban van-e herbarium vivum („zsenge fügyüjtemény“), mely az üzönczök botanikai tanítására igen célszerű, s végül arra, hogy a gyógyszerész megtartja-e az árszabály rendelkezéseit1? Az ez ellen vétők egy 1810-ben kelt rendelet értelmében 24 cs. arany fizetésére voltak kötelezve. Hogy a 18. század második felében milyen elvek szerint történt a gyógyszertárak vizsgálata, arra nézve részletes felvilágosítást ad a következő (latinról fordított) jegyzőkönyv, melyet az állatorvosi főiskola irattárában találtam: „Jegyzőkönyv a körmöcbányai városi gyógyszertárnak 1791. évi október 8-án megkezdett és folytatólagosan 10-én befejezett vizsgálatáról. Alulírott a Tekintetes Tanácstól e célra kiküldött Haraszlem Antal tanácsos és polgármester úr jelenlétében az itteni nyilvános gyógyszer- tárat, mely a városháza épületében van, fentirt évben és napon a tekintetes tanács határozata és kiküldetése folytán váratlanul megvizsgáltam es annak állapotát következő rendben találtam: E gyógyszertár tulajdonosa Gaube Antal, a ki csehországi komotaui származású. A tirociniumot Prágában végezte, hol még ezután is három évig tartózkodott, majd Temesvárott, Laibachban és Bécsben működött pár éven át. Az utóbbi helyen, miután a szokott vizsgát letette, 1776-ban 71 Vámossy: u. o. 279.
