Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
92 Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról is félreértésekre adhatna okot, az alsóbb fekvésű Víziváros patikájának Alsóvárosi címét engedélyezi, amíg a fentebb fekvő Vár legelső gyógyszertára a Városi nevet viselhesse továbbra is. Ámde a vízivárosi patikus az Alsóvárost cím használatát egyenesen visszautasította, nyilván, mert az „alsó“ jelzőt lealázónak, lekicsinylőnek tartotta. Tovább folytatta tehát a harcot a várbeli patikával. A hosszas civódásnak azonban nemsokára barátságos kiegyezés lett a vége. A várbeli patika az Aranysas eldobásával, ezentúl csak Városi címen szerepel, a vízivárosi pedig a Fekete medvé-hez még hozzákapja a Városi szót. Így lesz belőle Városi patika a fekete medvé-hez. (A vízivárosi Fekete medve gyógyszertár ma is fennáll a Fő-utca 27. szám alatt és legújabban ismét használja a Városi címet, amihez a fentiek szerint joga is van.) * Föntebb a gyógyszertárak ellenőrzéséről is tettem néhány megjegyzést. Talán nem lesz egészen fölösleges, ha erre kissé bővebben is kiterjeszkedem ezen a helyen. Nagy valószínűséggel következtethetjük, hogy a Habsburg-uralom elejétől fogva a gyógyszertárak ellenőrzésében ugyanazok az elvek voltak irányadók, melyeket Ausztriában, s nevezetesen Bécsben, I. Ferdinánd 1564-iki, II. Rudolf 1602-iki és III. Ferdinánd 1644-iki rendeletéi szabtak ki. Az ellenőrzést a legrégibb időben a városi tanács vagy a fizikus eszközölte. így volt ez péld, Pozsonyban, 1599-ben,68 továbbá Brassóban 1628 és 1647-ben („der 4. Artickel desz 1628. Jahrs wierdt bey Kräfften erholten, dass die Apotheck durchs Jahr 2 mahl möge durch zwen weise Herrn vndt 2 Hundertmänner besichtiget werden“).69 Demkó említi könyvében (304. 1.), hogy Selmecbánya város tanácsa 1581-ben figyelmezteti a gyógyszerészt, hogy az orvosságokat a hivatalosan megszabott árban szolgáltassa ki, azokat maga készítse, ne pedig tudatlan, hozzá nem értő egyénekkel készíttesse. Ügy látszik, hogy az ilyen visszaélések gyakoriak voltak, sőt maguknak a gyógyszerészeknek hiányos szakképzettsége is sok panaszra adott okot, nemcsak a 16. században, hanem még sokkal később is. Bizonyítja ezt áz 1727 december 9-én kelt helytartótanácsi rendelet, mely meghagyja, hogy miután köztudomás szerint a gyógyszerészek tudatlanságából és romlott orvosságok kiszolgáltatásából sok baj háramlik a közönségre,70 ennélfogva a gyógyszerészek az egész ország területén független és érdeknélküli orvosok által szakismeretükre nézve megvizsgálan- dók s ha a szokásos esküt még le nem tették, fölesketendők. Ez a leirat a gyógyszertár szigorú vizsgálatát is elrendeli, melynek eredményéről minden esetben a helytartótanács is értesítendő. Hasonló értelmű rendelettel 1731-ben a pozsonyi jezsuiták és kegyesrendiek gyógyszertárának orvosok által való évenkinti megvizsgálását is meghagyja a helytartótanács. Pozsonyban különben már sokkal régebben is, 1599-ben, megkívánták, hogy a patikát szakértő gyógyszerész vezesse; a mondott évben u. i., mikor Mauritz gyógyszerész halála után ennek özvegyét Wagner nevű egyén, ki nem volt gyógyszerész, vette el, a városi tanács elrendelte, hogy: „Des Mauritzen Apotheken sollte man einen erfahrenen Apotheker in Bestand 68 Vámossy: i. m. 285. 69 Kolosvári és Óvári: I. 561. 70 Quandoquidem.. . notabiles sane defectus ob inscitiam pharmacopolarum et distributa corrupta medicalia emersisse etc. (Linzbauer, II. 10.)
