Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról 81 „redlich-teutscher Leser“ számára a 17. század legvégén.34 Társadalmi előkelőség tekintetében ugyan nem mérkőzhettek gyógyszerészeink az orvosokkal, már amiatt sem, mert akadémiai fokozatuk nem volt, de azért sokszor (kivált járványos időkben) az orvos funkcióit is végezték, közegészségügyi faktorok voltak.35 Ha volt valami, ami régi gyógyszerészeink társadalmi tekintélyének ártalmára volt, az (eltekintve az alább még említendő klistélyozási funkciótól) elsősorban a segédek morális fogyatkozásaiban kereshető. Számos alkalommal felhangzik a panasz, hogy a segédek és provizorok iszákosok, sikkasztok, feslett életet élnek, bomlanak a fehérnép után s kicsapongásaik színhelye legtöbbször maga a patika. 1639-ben Gelejti Katona István a kövekezőket írja Rákóczi Györgynek a gyulafehérvári patika életéről, illetőleg András és Gáspár gyógyszerészek viselt dolgairól:36 „Hallhatta Nagyságod az én szomszédságomban lakó patikáriusoknak rút, illetlen magokviselését, mivel egy öreg leány szolgálójok itt Sebesban a tőlük vött terhét letette, becsülettel legyen Ngodnak írva, melyet egyik a másikra adja, de elég hogy ő tölők való, mert közönségesen abutáltak véle. Ez pedig Kgls uram, nem első dolog ő köztök, sokat láttam, hallottam én, de mivel ez immár ennyire kinyilatkozott, Ngod istenfélő s tiszta életű fejedelem lévén, salva conscientia csak hallgatással el nem mulathatja, mert sok emberek vigyáznak reá, mi lesz a büntetése és ha semmi sem lesz, kinek egy s kinek más ítéleti leszen felőle, és nagy alkalmatosság adatik s tágas ajtó nyittatik a gonoszságnak szabados cselekedeteire. Merő bordélyház, Kgls uram az a patika és Istennek nagy tűrése, hogy eddig mind tűzzel nem emésztett meg bennünköt vele együtt, oly szabados fertelmes- kedés vagyon abban, mint akar Yelenczében s akar Rómában és egyebütt. Azt az Andrást jámbor embernek tartottam, s az volt míg özveggyé nem marada, de immár az is a Gáspár után indult el. Nem panaszolhatnék Kgls uram, reájok örömest, mert gyenge egészségű ember vagyok, s azt sem tudom, mely órában szolgálatjok nélkül szűkölködöm, de az egészségnél a lelkiismeretet feljebb valónak tartom, melyet ha én megsértek, ők meg nem gyógyíthatják, sőt még csak a testemet is Isten áldása nélkül, mely miképen lehet olyan tisztátalan életű embereknek munkájokonl“ Hasonlókat olvasunk a besztercebányai gyógyszertár provizoráról 1703-ban37 és sok másról, kik Bacchus és Yenus zsoldjába szegődtek. Mi34 V. ö. C. F. Paullini: Neu-vermehrte, heilsame Dreck-Apotheke, wie nemlich mit vielen verachteten Dingen fast alle, ja auch die schwerste, giftigste Krankheiten und bezauberte Schaeden vom Haupt bis zun Füszen, in und aeusserlich, glücklich curiret worden (Frankfurt, 1696.). Ez az orvosi kuriózum három kiadást ért s néhány év előtt C. Georgi (Berlin) is kiadta. 35 Az orsz. levéltár pestisiratai közt Krausz Máté galgóci gyógyszerésznek egy 1739 augusztus 18-án kelt jelentése olvasható, melyben elmondja, hogy (mint a járványbizottság elnöke) a városi bíróval, négy városi tanácsossal és a sebésszel a város összes házait (366-ot) végigvizsgálta, hogy nincs-e bennük pestises beteg elrejtve, hogy az egészségügyi szabályokat megtartják-e stb. 36 Irodalomtört. Közlemények, IV; 341. 37 L. Zivuska Jenő: A besztercebányai m. kir. erdőigazgatóság régi okiratainak tartalomjegyzéke (153. old.). Egészen mellőzöm itt, helyszűke miatt azt a visszataszító képet, melyet Coberus (Observationum medicarum castrensium Hungaricarum decades, 1685. p. 15—17.) a magyarországi hadak tábori gyógyszerészeiről rajzol. A minden szavával dehonesztáló, hosszú értekezés tartalma egyetlen mondatban foglalható össze: „sunt nullius artis, nullius conscientiae, nullius denique vel micae integritatis“. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. II. 6