Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Szent Margit asszony öve
4 Szent Margit asszony öve (Engelmann-féle) képen látható kaliforniai nő, ki azonban már széken ül és a szoba mennyezetébe erősített kötél végét tartja kezeiben.1 Számos népnél megtaláljuk azt a szokást, hogy az itt említett öveket már a terhesség utolsó hónapjaiban is állandóan viselik a teherben lévő nők; ezen övék egyikét, melyet portugál Keletafrikában viselnek a bennszülött nők, a 7. ábra tünteti fel. W. J. Diliing (alább említendő munkájában) rámutat, hogy a latin incincta (övvel bíró, körülövezett) szó a népies használatban annyit jelentett, hogy „terhes asszony“ s ebből származott azután a hasonló jelentésű olasz incinta, a spanyol encinta, a francia enceinte, s valószínűleg ezzel függ össze a német entbinden is (eredeti jelentésében; az övtől megszabadítani valakit, feloldani, csak később lett belőle átvitt értelemben „szülni“ vagy „megszületni“). Mi sem bizonyítja határozottabban a terhességi és szülési övék régi általános elterjedését, mint ez az érdekes nyelvészeti adat.1 2 Kétségtelen, hogy a mi népünknél — valamikor — szintén járatos volt a szülő asszony hasának ilyenféle övékkel való összeszorítása a vajúdás közben. Ezt sejteti, hogy némely vidéken ma is szokásban van, tudatalatti reminiscenciaképen, kendőket és· öveket kötni a szülő asszony hasára. Sza- bolcsmegyében és Kolozsban az a szokás, hogy a szülőnő anyja vagy anyósa a fej- kendőjét teríti a nő hasára s három ízben keresztet húz a hason, vagy pedig az eske- tési kendővel kötik át a szülőnő derekát.3 Még nagyobb hatást tulajdonítanak a férjtől származó ruhadaraboknak: Abaúj- megyében a férj alsónadrágjának madzagát kötik az asszony derekára s azt ide-odarángatják, hasonlóképpen Ungmegyében, Nógrádban, Aradme- gyében és egyebütt. Némelyhol (Heves megyében, Vác körül, stb.) közönséges spárgafonál helyettesíti a férj említett madzagját.4 Az erdélyi oláh nők kép. 1 Nálunk a m ármarosi rutén nőknél szintén megvan az a szokás, hogy szülésközben a gerendára akasztott kötélre felhúzzák magukat, úgy hogy a lábuk ne érje a földet. (Temesvári/ Rezső: Előítéletek, népszokások és a babonák a szülészet körében Magyarországon. Budapest, 1899, 54. old.) 2 A 17. század második felében emberbőrből készült ilyen övék is használatosak voltak Dániában és Németországban, sőt a dánoknál egyidőben a hivatalos szerek közt szerepeltek. Ezeket az öveket (cingula e corio humano) még élő elítéltek bőréből vágták ki. 3 V. ö. Temesváry i. m. 51. old. 4 W. J. Diliingnek, a liverpooli egyetem gyógyszertan-tanárának szívességéből, melyért ez alkalommal is kifejezem hálás köszönetemet, e dolgozatom megírása után kaptam kézhez az ő nagybecsű, rendkívül sok adatot tartalmazó munkáját (Girdles, their origin and development, etc. Glasgow, 1914.). Ebben olvasom, hogy a férj övének már a rómaiak is kivételes hatást tulajdonítottak a nehéz szülés gyógyításában. Plinius ugyanis (Hist, nat., lib. XXVIII. cap. 9.) azt írja, hogy „Partus adcelerat vicinos, ex quo quaeque conceperit, si cinctu suo soluto feminam cinxerit, dein solverit, adjecta praecatione se vinxisse, eumdem et soluturum, atque abierit.“- („A közeledő szülést meggyorsítja, ha az a férfi, ki a nőt teherbe ejtette, leveti övét, az asszonyra köti azt, majd feloldja s a következők elmondása után: „En kötöttem, én oldom fel“ — távozik“.)
