Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Syphilis-endémiák Magyarországon
Syphilis-endemiák Magyarországon 69 rimis in Israel! qui omnium medicorum testimonio confirmatum non crederet, tam inter rudem plebem, quam in magnis, populosisve urbibus luem sic dictam veneream ingentem stragem edere, perque eam innumeros utriusque sexus cives aut abripi, aut mutilatos saltem, miserosque reddi.“ A baj korlátozására meglehetős kíméletlen rendszabályokat javasol az orvosi kar, így többek közt azt, hogy a fertőzött helyeken havonkint szigorú orvosi vizsgálat alá vessék a lakosságot és azokat, akik fertőzvék. külön házakban vagy kórházakban helyezzék el, még a házasfeleket is elkülönítve ilyen módon egymástól, mindaddig, míg megfelelő orvosi kezelés után föl nem gyógyultak. A kósza nőszemélyeket ne bocsássák be a városokba, s ha mégis beférkőztek oda, le kell tartóztatni őket és javító házakban (dologházakban) foglalkozást és orvosi kezelést nyújtani nekik. A vélemény felpanaszolja azt is, hogy mindenféle kojitárkodónak, sebésznek és kuruzsló javasasszonynak (pseudo-medicis, chirurgis, omnibusve vetulis et agyrtis) megengedik, hogy a luetikusokat cinóberfüstölésekkel9 vagy még ártalmasabb eljárásokkal kezeljék; ezért is azt ajánlja, hogy a sebészek szigorúan a fizikusoktól előírt kezelést alkalmazzák, vagy pedig a Plenk tanár eljárását. Az 1780-as években különösen Délmagyarországon, Krassó- és Temes- megyében, nevezetesen a lugosi, bulcsi és kápolnási járásban hatalmasodott el a syphilis. Ezért is a helytartótanács 1784-ben 23088. számú rendeletével a temesi kamara-igazgatóságnak meghagyja, hogy a betegek számára Facseten és Lúgoson külön kórházat építsenek, az oravicai királyi hegybíróságot pedig felszólítja, hogy hasonló célra Komoristyén egy házat engedjen át a hatóságnak. 1784-ben Brambilla főtörzs-sebész (Ober- Staabs-Chyrurgus) azt írja, hogy a határőrvidéken rendkívül elharapódzott a syphilis, „dergestalten zwar, dass man oft ganze Dorfschaften damit behaftet antreffe“, s ajánlata folytán a bécsi haditanács a bánáti és határőrvidéki főparancsnokságoknak meghagyja, hogy a vagyontalan betegeknek ingyen orvosságot adjanak; egyszersmind a betegség terjedésének meggátlására is részletes útbaigazítást ad (1. Linzbauer: III. 1., 119.). Mindazonáltal Temesmegye továbbra is állandó fészke volt a syphilisnek s a magyar helytartótanácsnak jóval ezután is gondot adott a betegség kiirtása. 1800-ban a bécsi egyetem orvosi karától is véleményt kértek a temesi endémia dolgában. E vélemény szintén részletes utasításokat ad s többek közt arra is figyelmeztet, hogy a baj terjedésének egyik oka az is lehet, hogy a bánáti nép evés közben egyetlen közös kanalat használ.10 A helytartótanács (1801 február 24-én 4114. számú rendeletével) meghagyja, hogy Temesmegye közönsége a luetikusok gyógyítására Ujaradon 9 Még ma is használja némelyhol a nép. 10 Doch ist hier gelegenheitlich zu erinnern: dass bei so sehr eingerissener Lustseuche die Gewohnheit der Einwohner des Banats sich zu Tische eines gemeinschaftlichen Löffels, den einer nach dem andern in dem Mund führet, zu bedienen, günzlich abgeschaft zu werden verdiene, weil es leicht ist, dass-einer der Tischgenossen, wenn er ein veneriches Geschwür in dem Munde hat, seinen ansteckenden Geifer an dem Löffel hängen lasse und so sein Uebel, weil die Oberfläche des Mundes nur mit einer zarten Haut bedeckt und folglich zur Einsaugung des Giftes sehr bequem ist, auf seinen Nachbar fortplanze und weil doch kein Einwohner so arm sein kann, dass er sich nicht einen eigenen Löffel, entweder von Blech oder Holz, anzuschaffen und zu unterhalten im Stande wäre.