Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Magyar monstrumok
Magyar monstrumok 39 alak született Lippán 1609-ben Lakatos Mártonnétól. Ezt a monstrumot Dengeleghi Mihály lugosi lakos Retteghi János fehérvári ref. prédikátorhoz intézett levelében következőleg írja le: „Az (férfi) gyermeknek két feje volt, nyakatöve egy volt, melyből az két fő nyakastul kiilön-külön jött ki, az nyakak egymástul távoly szabásún voltak, az két fő egymáshoz hasonló volt ábrázattal, mindenik főn ép két szemek, orrok és fíilök voltak, szájuk is azonképpen. Az bal főnek fele jól meg nem látszott. Egy merő dereka volt. Két keze és két lába éppen voltának. Alfele nem volt, hanem az hűl az alfelének kellett volna lenni, az felett a háta gerincéből egy előaraszni fark jött ki, hasonló fark volt mint az juhnak farka. Az farkának közepin mint egy térdkalács volt, és az farkának végin volt három emberi kéz uj. Ez monstrumnak születíse lőtt első tyúkszókor. Az mikor megholt, megemelgette mind az két nyakát. Az két száj háromszor tátogatván, egyszersmind megholtak, mely monstrumot azon nap eltemették.“ Szamosközy is többször említi az ő történeti munkájában a monstrumokat, mint a pestis hírmondóit. így azt mondja, hogy az 1586-iki hatalmas pestisjárvány előtti évben Nagyvárad környékén egy kéztelen gyermek született, továbbá Belényesen egy kétfejű borjú; 1598-ban is hűségesen följegyzi, hogy kétfejű, nyolclábú malacok, disznófejű bárány stb. jött a világra Várad környékén, az egyik malac még hozzá „s..re ült és az eb módjára ugatott“ is, de nem mondja meg, hogy mit kelljen kijósolni ezekből a „Váradon lőtt elképesztő prodigiumok“-bón Igaz, hogy egy-két év múlva ismét rászakadt a pestis csapása szép Erdélyországra. Annyi bizonyos, hogy a magyar nép már ősi időkben Isten büntető vagy figyelmeztető kezét látta a monstrumokban. Bizonysága ennek a következő legenda is: A magyar pálosoknak volt Pozsonymegyében egy híres kolostoruk: a máriavölgyi kolostor, melyet 1377-ben alapított Nagy Lajos király. E kolostor helyén már évszázadok óta tartózkodtak istenes remeték. II. Endre idejében igen jámbor remete lakott itt, ki mindenféle jót tett a környék lakóival, de nem sokáig tartózkodhatott e kedves helyen, mert a közelben elvonuló kereskedelmi út igen sok rablót, útonállót csalt a vidékre, kik folytonosan zavarták szegényt, úgy hogy végre is kénytelen volt fájó szívvel búcsút mondani kisded kunyhójának, a szűzanya szobrát pedig, hogy istentelen kezekbe ne kerüljön, egy közeli kútba dobta. Nem
