Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
32 Zsidó orvosok a régi Magyarországon meg- is jelent a fejedelem betegágyánál, de a baján már nem segíthetett.36 37 38 Úgylátszik, bogy eleinte javult az állapota valamelyest, mert ugyanazon év augusztus 24-ikén azt írja Illésházi Istvánnak, hogy „Magunk felől írhatjuk Kegyelmednek, legyen istennek hála, jobb állapottal vagyok és könnyebben sokkal, hogysem mint az mint Kegyelmed elhagyott; jó reménségünk is vagyon, hogy ő szent istenségének kegyelmességéből naponként való könnyebbülésre és gyógyulásra fordulunk. Az zsidó doctor emlöget valami mannilla nevű orvosságot, Bécsben mondják, hogy bőven (van); Széchy György uram fog postán érötte menni.“37 Október havában már más orvosok után néz a fejedelem. Vagy nem volt . megelégedve Eleázárral, vagy talán az udvarbeli „kollegák“ marták el, de lehet az is, hogy a lengyel király kérette vissza. Elég az hozzá, hogy október 28-ikán azt az utasítást kapja Illésházi, hogy mielőbb küldjön egy nagyszombati orvost, aki aztán „örökösen ő felsége doctora lehet böcsületes állapattal, mert az zsidó doctort elbocsátja ő felsége“. November 13-án csakugyan azt írja ugyanannak, hogy „az zsidó doctort immár hazabocsátottuk“.39 Hogy a Lengyelországba vetődött spanyolzsidó orvosok milyen be folyásos helyzetet teremtettek maguknak az ottani társadalomban és a királyi udvarban, arról itt bővebben nem szólhatok,39 de eléggé jellemző erre az a fulminans hangon megírt értekezés, melyben Schultz Simon lengyelországi német orvos behatóan fejtegeti, hogy milyen ártalmas és megvetendő az ottani zsidó orvosok szereplése, s számos egykorú (17. századbeli) keresztény orvos nézetét idézve, azt javasolja, hogy a zsidó doktorokat rövid úton kergessék ki Lengyelországból; hiszen a nagy Paracelsus is azt írja egyik munkájában, hogy „Wenn die Juden vielleicht in einem Jahre einen Kranken heilen, so bringen sie gewiss dagegen hundert um das Leben.“40 Még csak egy híres zsidó orvos magyarországi szereplését említem meg: ez Zakariás, pozsonyi zsidó, kit II. Ulászló egyik, a pozsonyiakhoz intézett rendeletében (1511), mint „judaeus de Posonio“-t és „Zaccharias medicus“-t említ (a medicus kifejezésből különben nem következik, hogy okleveles orvos volt). Megparancsolja a pozsonyiaknak, hogy ezt a Zakariást. ki a tudományával nem egyszer jó szolgálatot tett már neki, meg a pozsonyiaknak is, mentsék föl a zsidócsuklya viselésétől; egyszersmind Budára hozatta Zakariást, kétségkívül a maga gyógyíttatására. A pozsonyiak azonban nem vették figyelembe a király parancsát, miért is július 6-án újabb rendelet érkezik hozzájuk Zakariás érdekében; hogy milyen eredménnyel, azt nem tudjuk. Bizonyos csak az, hogy 1520-ban már egész Magyarországra kiterjedőleg megszünteti egy királyi dekrétum a zsidócsuklya viselését (Ausztriában még 1551-ben is újra elrendeli azt L Ferdinánd), mert ebben az évben azt írja Várdai Pál a pozsonyiaknak, hogy „capucium, quod vulgariter cuclya vocatur, hoc tempore nullibi hic in Hungária per eosdem (Judaeos) ferri auditur, per regiam majestatem in hac parte liberatos“.41 36 Bocskay levelét egészében közli Weszprémi: IV. 121. 37 Tört. Tár, 1878. 314. A „manilla“ talán íráshiba „maniela“ helyett, ahogy régen a Curcuma longa gyökerét nevezték. 38 U. o„ 612, 625. 39 Lásd Lachs J.: Die aeltesten jüdischen Aerzte der Stadt Krakau. (Baas-ΐ estschrift, 51.) 40 Abhandlungen der römisch-kaiserl. Academie stb. V. Teil, 249. 41 Linzhauer, I. 134, 160. Vámossy i. m. 17.
