Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
30 Zsidó orvosok a régi Magyarországon Ily viszonyok közt érthető, hogy a városok állandó zsidó lakossága a legtöbb helyen nagyon csekély volt, s némelyhol, például Komáromban, mondhatni csak „mutatóba“ tartottak egyet: a „város zsidaját“. Ehhez az egyhez azonban nagy szeretettel ragaszkodtak, mert jókora adót fizetett, s éppen Komáromban megtörtént az a mulatságos eset, hogy a város a zsidója miatt hajba kapott a katonai hatósággal (a várkapitánnyal), mindegyik a magáénak vindikálta a pontosan fizető „adóalanyt“.23 • A magyarországi zsidó empirikusok leginkább csak belső betegségek gyógyításával foglalkoztak; de kétségtelen, hogy voltak köztük sebész-specialisták is. így még 1767-ben is praktizált Pécelen egy Lébei Izsák nevű zsidó sebész, aki, bár semmiféle oklevele sem volt, igen sok embert gyógyított és mikor a hatóság kérdőre vonta, egy csomó bizonyítványt is mutatott fel olyanok részéről, kiket veszedelmes betegségükből (ex periculosissimis morbis) kigyógyított. Mindazonáltal Pestre idézték s itt Zách doktor előtt vizsgálatot kellett tennie a sebészségből, s minthogy nem felelt meg, eltiltották a további gyakorlattól.24 Egy másik zsidó sebészről, József nevezetűről, ki a „híres Áser belgrádi orvosnak“ volt a veje, aki valószínűleg a törökökkel került Budára, 1676-ban történik említés.25 26 Nálunk is, külföldön is, a zsidó orvosok különösen szemészeti műtétekkel szerettek foglalkozni, nemcsak a férfiak, hanem a nők is, kik közt már a középkorban nem egy híres okulista akadt.28 Egy Mihály nevű pozsonyi zsidó okulistáról 1524-ben történik említés.27 A zsidó empirikusok többnyire Török- vagy Lengyelországból kerültek hozzánk. Valószínűleg innen került a „magyar király“ (Mátyás?) udvarába az a Salamon is, kiről az egykorú német források emlékeznek: „Salamon jud, des Künges zu Ungarn artzat“28 A török zsidók legnagyobb része azonban Bethlen Gábor uralkodása idején telepedett le Erdélyben, a fejedelemnek 1623-ban kelt kiváltságlevele alapján. Ezek a zsidók szefárdi (spanyol szertartású) zsidók voltak, a Spanyol- országból 1492-ben kiűzött zsidók utódai. Ők voltak a zsidó arisztokraták, kik nemcsak történeti múltjuk, hanem általános műveltségük tekintetében is jóval fölötte állottak a német szertartású, vagyis askenázi zsidóknak. A szultánnak és pasáinak háziorvosai, s a portán magas állásokat betöltő hivatalnokok gyakran kerültek ki a spanyol zsidók sorából.2® Mikor Erdélybe jöttek, kieszközölték Bethlennél, hogy a zsidó jel hordása alól föl· mentetnek, azonkívül pedig, hogy a saját orvosaik, kiknek tudományában egyedül bíznak, s kiket magukkal hoztak, szabadon járhatnak- kelhetnek.30 23 Takáts, i. m. 147. 24 Pestmegyei levéltár, Fasc. 13. (1767). No. 45. 25 Történelmi Tár, 1880. 559. 26 V. ö. Haeser I. 837. és Archiv für Gesch. d. Med., XIII. 180—181. 27 Vámossy István: Adatok a gyógyászat tört. Pozsonyban, 17. 28 V. ö. Brunner Konrád: Verwundete in den Kriegen der alten Eidgenossenschaft (Tübingen, 1903), 392. 29 A 76 éves Szulejmánt is egy ilyen kísérte magyarországi hadjáratára s mikor a szultán Szigetvár ostroma közben meghalt, zsidó orvosát megfojtották. 30 Kohn Sámuel: A szombatosok, 191. — Bethlen kiváltságlevelének megszületésében nagy része volt a jeles konstantinápolyi zsidó orvosnak, Szasza Abrahám-nak (Erdélyi Országgyűlési Emlékek, VIII. 144.).
