Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
310 Eégi magyar betegségnevek *Szarvas-nyavalya: a lovak dermedése (tetanus), szarvas-betegség. A merevedésről, avvagy a szarvas-nyavalyáról (Patik. Luk. 67.) Továbbá Szind könyvében (48. old.), ki zárlásndk. is nevezi. *Szédelgés: kergeség. (Tolnay: Barm. 201.) Szegezés: oldalnyilalás; pleuritis? Az szegezés vagyon rajtam; könyörgök te Ngodnak mint kegyelmes asszonyomnak, ne hagyjon te Ngod; valami orvosságot adjon az ellen (Poky Menyhért levele Nádasdy Tamásnéhoz, 1566. okt. 24. Orsz. Levéltár; Nádasdy lev.). Az oldalnyilalás, mellyet Dunántúl szegezésnek neveznek (Csapó: Orv. K. 78.). *Szellet: 1. Meteorismus, felfúvódás, dobkór. Az leuendula es spikanard... az testben való szelletet el oszlattia (Pécsi Lukács, id. Weszprémi: Succincta ΙΠ., 298.) 2. Fiatus Alsó szellet szagú dög (Mell: Sz. Ján. 408.). Puffasztó szelletek (Com: Jan. 57.). Lovag vitézöket gyakran csúfoljátok, köztetök egymást kurta szelletnek híjjátok (EMK. III., 70.). * Szél-szakadás: hernia scrotalis, hy- drokele; heresérv, vízsérv (apró gyermekeknél). Az a gonosz, melly a gyermekeknél szél-szakadásnak neveztetik (Domby, 38.). *iSzem-döge. Semdege deperditur . . . . ffenie [fenyő] vaglak, mire arra hogy te vesey Jánosról az semdegete (Sz. 1872. 2. oldal; a 15. sz. végéről. Az ú. n. ba- gonyai ráolvasásban). Nem létező szó; Ipolyi A. rosszul olvasta semelche (= szemölcső) helyett. L. MNy. 1920., 80. *Szeménvaló: lásd Egér. * Szem-folt: pterygium. Eácz: Borh 382. *Szem-tüzesedés: 'havi vakság (lóbetegség). Lásd: Hó-szem. *Szent Antal tüze: 1. Erysipelas, ignis sacer (PPB1.), orbánc. Mondék én, hogy szent Antal tüze volna a lábán (1584; Komáromy, 36.). V. ö. Hagymá- zat. 2. Furunculus, kelevény, pokolvar. Furunculus avagy Sz. Antal tüze (Misk. Man. 83.). 3. Borvirág (MNy. 1910., 353.). L. továbbá Antal tüze. Megjegyzem még. hogy a régi orvosi nevezéktanban az ignis Sancti Antonii nemcsak az orbán- cot, hanem a rögzött anyarozsmérgezést (ergotismus ehronicust) is jelentette; ennélfogva alkalomadtán erre is kell gondolni. *Szent Jakab haragja: hasmenés? My ytth egeb keppen myndnyayan yol wol- nank, de egnyhanunkra az Zenth Ya- kab ygen haraguth, thudnayllyk Ger- gel deakra es Barkachra (1558; Miklós deák levele Udvardy Györgyhöz. Orsz. Levéltár; Nádasdy lev.). [A levél elején azt mondja, hogy erősen előfogta a csömörlés.] Szent Lázár szegényei, lázárok: leprás, bélpoklos betegek. (A régi orvosi nyelvben morbus Lázári a. m. bélpoklosság.) Ilyen betegek voltak a gyászmagyarok utódai is (1. MNy. VI. évf., 1910., 351.). Trócsányi Zoltánnak itt közölt adataihoz azonban meg kell jegyeznem, hogy az első, aki szent Lázár szegényeiben a leprásokat megsejtette, Fekete Lajos volt. (Lásd: A magyarorsz. ragályos és járv. kórok rövid tört. c. munkájában, 13. old.) Azt hiszem, hogy a székelyeknek abban a szavában, hogy „ellázáro- dik“ (megnyomorodik, betegeskedik) szintén a lepra emléke lappang. *<Szeplő: 1. Stuprum violentum. Nemy- nemew wton yarotwl zeplöben eseek az gazda leanya (NySz. III., 189.) Lucretia Tarquinius miat szeplöt szenvede (u. o.). Ha en rayttam zeplőt teetetz en akaratomnak ellene (u. ο.). 2. Cysticercosis, a sertések borsóka-betegsége. A szeplőről avvagy borsóról (Patik. Luk. 159.). 3. Valami lázzal és kiütésekkel járó ragályos betegséget is neveztek így (typhus exanthematicus?). Annak nagyobb része úgyis elveszett himlőben, az mint mondják, — de éri szeplőnek ítí- lem lenni. (1708; Eákóczy F. levélt. Első osztály. II., 171.) y. ö. Nátha szeplő. Szímátra: lásd Szívmátra. * Színt elenség: anaemia. (Perlici: Uti- társ, 24.) *Szivfájás, Szívfájdalom: gyomorkörnyéki fájdalom. (V. ö. PP. Pax. C. 123.) E szójelentés megértése végett tudnunk kell, hogy a nép gyakran összetéveszti a szívet a gyomorral. így van ez a német köznépnél is (a „herzgespan“ alatt ők is rendszerint a gyomor teltségét, felfujódását, feszülését, görcsét, vagy pedig a nagy hasi verőérnek, aortának kellemetlen lüktetését értik). A tótok 16 szívfájásnak nevezik a gyomorbeli fájdalmakat. *Szívfogás, szűfogás: *dolor praecor- dialis, szív-tájéki fájdalom. Szífogas ellen: az cyprus(t) főzzék meg borban kenyerkej alatt, igya azt. (1676; T. T. 1894., 408.) Szarvas gomba... szű fogústul is jó (Eadv. Szak. 223.). Hogy nemcsak ájulást (PPB.), hanem szívtájéki fájdalmat is értettek alatta, kitűnik azon recipéből is (1570.), mely a Könyvsz. 1896. évf. 372. lapján van közölve (zwfogastol es nylallastol job or- wossag énnél soha nem lehet stb.). Valószínűleg epilepsziát is jelentett, úgy mint ma Göcsejben [Ethnographia XIII. 220.], továbbá gyomorfájást (v. ö. Szívfájás).
