Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Bégi magyar betegségnevék 291 nél többször accessusom, azért talán hogy egészségtelenkedik. (1667; Károly, Oklevelek gf. Nádasdy F. levéltára ból, 49.) *Elejteni (a gyermeket): elvetélni. Némelly asszonyok az harmadik, avagy negyedik hőlnapbann igen könnyen el ejtik a gyermeket. (1784; Mocsi, 29.) *Elesik (a láb, a kéz); 1. distrahor, subluxor; megrándul, kimenyül. Midőn hazafele jöttem volna, csak elesék az lábam alóllam.... annyira, hogy az uram fogta az kezemet és úgy vezetett haza; úgy eldagadozott vala, míg haza menék, az lábom, hogy az uram csak alig vonhatá le az csizmámat; osztán mindjárt beköték király irával [= Unguentum basilicum], úgy szűnék az lábam fájdalma, úgy lappada meg. (1683; Sz., 1881. 597.) 2. Megbénul. Kéznek, lábnak, nyelvnek s egyéb tagoknak el-esése. (Perlici, Utitárs, 15.) *Elfut a magva valakinek: sperma- torrhoeája van. A ki liderczes, és a magva elfut, elesik, egye mindennap rutával edgyütt [a napranéző füvet = Cichorium intybus]. Orv. K., 95. *Elhalás. PPB-ban entseelung, Ohnmacht. Ezzel szemben PP. Pax (107. 1.) azt mondja, hogy „az el-ájulás az elhalástól különbőz“. A leírásból úgy látszik, hogy PP. az ájulást közvetetlenül megelőző szédülést és elhalványodást („színe ábrázattya el-változik, el-hal“ u. o.) nevezi elhalásnak. Ajulásrul, vagy elhalásrul. (Szentm., 17.) Elragad: fertőz. Ezen dögnek ... oka ... amaz megposhadott, el-ragadó gőzei gésből... származik. (Székely, 13.) Elragadó nyavalya. (Csapó, 76.) *Elrejtezés: mély ájulás, „tetszhalál“ (vagy „látszatos halál“, ahogy Szabó József mondja 1821-ben megjelent mun kajában). Az elájulásban, melly, ha hosszasabban és nagyobb mértékben tart, el-rejtezésnek-is mondatik. (Má- tyus, I., 25.) Itt mind a pulsus, mind a lélekzet vétel meg-szünnek, úgy hogy eben az állapotban mint valósággal megholtakat sokakat el-is temettek (u. o ). A kik erőssen el-ájulván (a tudatlanok ítélete szerint el-rejtezvén) élni alig láttattak (u. o. 17.). A nép ma Is használja. *Elroggyadás: collapsus. A ritka [érszökés] az erőknek el roggyadását jelent. (A. Csere, Enc., 179.) *Emely: lásd Imely. *Epe, Epe-daganat: a ló esánk-izüle- tén levő tokszalag kitágulása, az ú. n. hólyag (gallé). Ha a lónak a hátulsó térdgyén által-járó epéje vagyon. (Ts. M.—K. I., 82.) Az epére erőssen reá kössed .... de ha az epe még nem olly nagy... az epét nyomd ki.... vágj egyenessen az epére.... három reggel az epére egymás után kössed (u. o. 82., 83.) [A lovain] térgyén egy daganat támadt, melly epe-daganatnak neveztetik. (Patik. Luk., 96.) V. ö. Folyó-epe, Kőepe. *Ér-daganat: aneurysma. (Patik. Luk.. 99.) * Erdei nyavalya: a kérődzők piroplas- mosisa. (Patik. Luk., 139.) *Erdei var. Fige formaiu erdei var: mariscae. (Toldy, Üj. ad., 77.) Marisca jelentése a régi orvosi nyelvben: puha, húsos szemölcs (verruca carnosa, v. mollis; die fleischwarze, weiche warze), továbbá aranyeres csomó és condyloma. *Ereszkedés: tályog. A mint mond- gyák, az jobb hólnaljában vagyon az ereszkedése. (1710; gr. Károlyi László pestisének leírása. É. G., 67.) *Er-gelyva: aneurysma. (Patik. Luk., 99.) *Évesedés: suppuratio. Bizonyos tso- mók, mellyeket évesedésbe hozni semmiképpen nem lehet. (Patik. Luk., 80.) Év: pus, sanies; gönyetség (NySz.), veszett genyettség. (Bohlwes, 71.) *Faggyú-daganat: steatoma. Bácz, Borb., 293. *Fakadozik (a járvány): kiüt, felüti a fejét. Mivel az tájon is értettem az pestist fakadozni. (TT., 1892. 587.) Félő, hogy az imitt-amott fakadozó pestis akadékot ne tegyen (u. o. 590.), *Fantázia: lázas önkívület. Virradt után kezdett lenni olly nagy fántásiája, hogy senkit meg nem ismert. (Bethlen K., 35.)*Far fájás: ischias. (Szentm., 148.) * Far-fene: a sertések sülye (scorbutus). Patik. Luk., 159. és Tolnay, Barm., 266. * Farkas-beteg ség. Szent Macedonius egy asszonyt, mellyen farkas betegség vala, meggyógyíta. (Pázm., Imáds., 75.) A NySz. Pázmánynak ezen kifejezését „fames; hunger“-rel magyarázza, mi nyilvánvaló tévedés, mert aki olyan éhes, mint a farkas, azt nem orvossággal szokás traktálni. Pázmány illető helyét nem olvastam, de kétségtelennek tartom, hogy nem „éhség“-et, hanem talán farkasgörcsöt vagy farkas-sebet (1. ezt) kell itt érteni. * Farkas dagadás: herpes; sömör. (1742; Misk. 89.) Demkó (22. 1.) szerint a nép ma farkasfené-nek hívja a herpest. *Farkas-fog. Az illy lovak farkas fogúak. (Ts. M.—K. I., 90., kétszer.) Ha farkas fogai vágynak (u. o. 91.). Talán azt az állapotot jelenti, mikor a ló fogai hegyes végűre kopnak s emiatt az állat nem tud jól rágni. (A nép ma is igen gyakran használja a F. kifejezést, ha az 19*
