Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
28ö Régi magyar betegségnevek A 64. kép (Andree után) egy osztrák kolostorból való, emberi arccal bíró (per- szoniíikált) varangyot, a 65. kép pedig egy viaszból való méb-békát tüntet föl, melyet egy fővárosi gyertyaöntő üzletében vettem. A magyarok néhol méh- anyá-nak, máshol offer-nek (német opfcr, opferstückel, opferwachs) nevezik az ilyen ex voto-békákat. A 64. képen látható emberarc az önálló léttel, öntudattal és saját mozgással bíró lény magasabbrendüségét akarja kifejezni. Hogy ez az uterus-béka hogyan függ össze a hisztériával, a hisztériás betegek bárzsing-görcsével (globus hystericus), a ma'/ra-betegséggel, a színádrá- val stb., erről itt bővebben nem szólhatok. de egyet-mást már máshol (Szily- Emlékkönyv, 29. 1.) mondottam róla. Végül még csak néhány olyan idevágó bonctani és betegségnevet említek itten, melyek a hlySz.-ban és egyéb szótárainkban vagy egyáltalán nincsenek meg, vagy csak hiányos magyarázattal: 1. Béka: mai orvosi nevén: ’ranula, béka-daganat’ (a csehek is ’béká’-nak, zaba-nak nevezik). Hólyagszerű daganat a szájban, mely a nyelvfék s az alsó állkapocs közt keletkezik és a nyelvet felnyomja, úgyhogy gyermekeknél esetleg íúladási rohamokat is okoz (a száj nyálkahártyáján áttűnik, s némileg a béka fénylő, sima hasához hasonlít). Példák: Békája akinek nyelve alatt vagyon ... A békáját metéllyék-meg. (Juhász Máté, Házi különös orvosságok. Kolozsvárt, 1768. 11. 1.) — Ha a ló szájában béka ... A megégetett békát evvel kennyed. (Tseh Márton, Lovak orvossá- gos meg-próbált uj könyvetskéje. Lőcse, 1656. c. munkának 1797. évi kiadásában 93. 1.) — Osztán az békát az nyelue alat fokazd megh. (17. sz.-beli kézirat a M. Tud. Akadémia levéltárában MK. Kis 8-rét, 10. szám, 13. 1.) — A ranula vagy béka ... az nyelv alatt-való dagadás, mely az szólást megakadályoztattya. (Miskoltzi Ferenc, Manuale chirurgicum. Győr, 1742. 114. 1.) — Ha a [ló] nyelv[e] alatt béka nőtt, azt vigyázva ollóval kimetszeni. (Szind, A lovak orvoslásáról. Pozsony, 1796. 15. 1.) V. ö. nyelv-béka, száj-béka. (NySz. — Az utóbbiról mellesleg megjegyzem, hogy az nem ’rana viridis’, mert ez természetesen a zöld békát jelenti. Hibásan írták ki P. Pápai szótárából.) 2. Békavar: valami lóbetegség, melyről Mesterházy Péter 17-ik századbeli jegyzőkönyvében van szó,4 részletes le4 Közölte Tolnai Vilmos: Állatorvosi Lapok, 1906; 202. és 212. írását azonban nem adja. „Béka varrul; Az ember ganeit cserépben főzd megh es melegen kösd reá. Béka var ellen: Az ember ganeit sózd megh erőssen es azzal kössed“. A nép ma is használja a békavar vagy békadaganat szót, és a szarvasmarha lábának azon gyúladá- sára alkalmazza, mely a két csülök közti bőrrészleten fejlődik ki (mai orvosi neve: panaritium). Máttyus N. János „Nemzeti lovag“ c. munkájában (Pest. 1828. 26. 1.) békavar-nak nevezi a lovak esánkizülete alatt, a láb belső oldalán található ú. n. gesztenyét (lásd Herman Ottó rajzán, MNy., II., 247. B). 3. Békáleveleg. Ez a szó Bornemisza Péter Ördögi kísértetekről szóló munkájának (1578. és Századok, 1874., 386.) egyik ráolvasásában fordul elő („Föld. édes Anya ... toroc gyikia, béka leue légié, nyac foga: oszollyon, romollyon“). Pais Dezső érdekes fejtegetése során (MNy., XXII., 349.) „a nyelvcsap meg- dagadásával járó betegséginek tartja. Ezt én is elfogadhatónak vélem, s így a békáleveleg körülbelül annak a bajnak felelhet meg, mit régebben angina uvularis-nak vagy staphylitis-nek neveztek orvosi nyelven. Ügy sejtem, hogy ezen békáleveleg és a Szejestei-féle ráolvasásban (MNy., XIII.. 272.) előforduló lebeke tárgy „Erdőn jár vala lebeke tárgy, béka vala ekéje“ stb.) között, a Pais Dezsőtől mondottak értelmében, valami összefüggés van, s érdekesnek tartom még ebben a régi ráolvasásban a tárgy-nak, békának és kígyónak betegség-démonokul való szerepeltetését is. 4. Béká-nak nevezik a MTsz. szerint „a disznó szívének egy darabját (a szívtőhöz hozzánőtt húsdarabot) is, melyet el szoktak dobni, mert meg nem ehető“. Zimmermann Ágoston szerint ez a „húsdarab“ kétségkívül nem más, mint a szívből kiinduló főér rostos gyűrűje (annulus fibrosus aortae), melyben porc (cartilago cordis) is van, esetleg maga az aorta. 5 A Pais Dezső említett cikkében előforduló, szintén béka nevezetű, szárnyasok nyelvén szomjúságtól támadt bőr- keményedésre vonatkozólag csak annyit, hogy a magevő madarak nyelve hátán az ú. n. periglottis erősebben fejlődött, a magvak stb. felaprózása céljából jobban elszarúsodott, s a csőr káváival együtt a fogakat helyettesíti. Ez tehát nem kóros jelenség, nem is a szomjúság tói támad, bár a szárnyasok gazdái gyakran fordulnak az állatorvosokhoz azzal a kívánsággal, hogy ezt a píp-et szedjék le a madár nyelvéről. (Megjegyzendő, hogy pip névvel több másfajta
