Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
284· Régi magyar betegségnevek Med. paup., 27.] Tüzes, mérges Antal tiizét s orbancot gyógyít (az ntifü) [Orv. K., 93.] V. ö. Hagymázat és Szent Antal tüze. Anyaméh. Lásd Mádra. Apró: lásd Apró himlő. Apró himlő. Bornemisza Zsuzsánna írja 1662-ben Teleki Mihálynak (1. Teleki M. lev., II., 308.), hogy a kis leánya apró himlőt kapott. Erre nézve megjegyzem, hogy régen (sok helyen ma is, lásd Tájszótár) kétféle „himlőt“-t különböztettek meg: az igazi himlőt és az apró vagy vörös himlőt, mely a kanyarót jelentette; erre vonatkozik a NySz. két adata. („Himlő auagy ka- niaro“ Frankovithnál, és „Veres himlő ütött ki rajta“, Gér, KárCs.) Röviden apró-nak is mondották és mondják ma is. Az igazi himlőt (variolát) öreg vagy hólyagos himlőnek nevezték. (V. ö. PP Pax., C. 256.) * Arábiái francu. Melius (Herb., 13.) említi, hogy a veronika meggyógyítja az „elephantiasist is, az az arabiai frantzut“. Mai neve: lepra, poklosság (melyet régen elephantiasis v. lepra Arabum-nak is neveztek). cAranyér: haemorrhoides. (Misk., Man., 238; Házi Orv., 4.) * Aranyos in: haemorrhois; aranyér. Nemelliek ahoz keppest élnék wele [a tyúkhúrral] az Aranias Inakért, nilat- kozasokeert, meliet Hemoroidesnek ne- weznek. Weszprémi, Succincta, III., 235. (Madács, Házi Apatecájából, 1608.) Weres hagimat * meghamzanni es azt fa ólaiban tenni.... es azt ehiap gia- nant az alfélben tolni, meg nilatkoz- tattia az aranios inakot (u. o. 236.). *Arpaszem: hordeolum; árpa a szemnek héjján. „Ha a máivá levelét salátával, eczettel, sóval, avagy sós eczettel eszed, az árpa szemet meg gyógyittya.“ (Orv. K., 89.) Asszonyom tánca: erysipelas1? rotlauf? (NyTSz.) „Az orczám, hogy Kd itthon vala is viszket vala,.... de azután ugyan bizonyába viszketett úgy any- nyira, hogy jól megtemérdekült az orczám bére (bőre). Igen félek az asszonyom tánczától, de most Istennek legyen hála könnyebb, ha esmég reám nem térne, de azért mast is alkolmason vagyon mind hévsége, temérdeksége. Az viszketése nincsen olyan igen rajtam“. (Nád., Lev., 101.) Ezen 1557-ben kelt levél alapján kétségtelennek tar tóm, hogy az asszonyom tánca valóban orbancot jelentett; a viszketés, a bőr hévsége és „temérdeksége“, az ismétlődésre való hajlandóság eléggé támogatják ezt a nézetet. A fenti leírás határozottan ellene mond Takáts Sándor (Bpesti Hírlap, 1906 aug. 5.) azon föl tevésének, hogy az asszonyom tánca valami női betegség volt, „még pedig a legrosszabbjából“. *Asszűköszvény: podagra. Medicamen podagre siue wlgo azzokhezveny. (Orvosi följegyzés a 16. századból.) Győri Füzetek, I., 89. * Avad: gennyed? Ha a seb nem avad. (Ts. M. — K. L, 49.) V. ö. TSz. *Avasul: lásd Kiavasul. * Bántás: szemmel verés, megigézés, megrontás. Bántás ellen: mendörgő fűnek gyökerit főzd meg a patiens vizele- tiben, de jól reá vigyázz, hogy a szép Aszón valamit ne vessen beléje. (1564? Gyógy., 1880. 108.) U. o. lejjebb a Külső bántás ellen is ajánl orvosságot. Béka? A nép hite szerint az ember háromféle úton-módon szerzi azokat a betegségeket, melyeknek oka nem nyilvánvaló: 1. A haragvó istenektől (külö nősen a nagy járványokat, pestis stb.; v. ö. Ilias I.) és betegség-démonoktól (ilyen a Fene és a többi, talán még mitológiai eredetű, démon). 2. Ellenséges indulatú emberektől, megbűvölés, kötés, szemmelverés útján. A magyar tudós v. tudományos asszony-nak (aki kü lünben nem egészen magyar különlegesség, mert a római mulier plusscia és a német kluge frau teljesen azonos értelmű) egyik ősrégi fajtája a néző, né- zős vagy nézőke, kinek nemcsak gyógyító ereje volt, hanem ha akarta, meg is verte szemmel azt, kire ránézett, tehát a rontás is hatalmában állott. Ezt a néző-1 jóformán a földkerekség minden népe ismeri. A régi görögök oph- thaimos ponéros-a, a németek bősei blick-je és schlimmes auge-ja, az angolok evil eye-ja, az olaszok occhio cat- tivo-ja mind idevág. Amint manapság a magyar asszonyok, mikor a kis gyerek szemrevalóságát dicsérik, hozzáteszik nagysietve: „hogy meg ne szóljam" vagy hogy „jó órában legyen mondva“, és ahogy a pesti magyarok használják a valószínűleg örökéletű „unberufent“-t, épúgy mondották már a görög asszonyok is a csecsemő nézésekor azt, hogy π',οσκυ'-έω την νεμεσιν, a rómaiak azt, hogy absit invidia verbo! 3. Végül bizonyos állati parazitáktól is megszerezhető a betegség. Ezek a test természetes nyílásain (szájon, fülön, vulván stb.) át jutnak be az ember belsejébe, ott megrekednek, kifejlődnek, s folyton rágják, emésztik a testnek életre fontos szerveit. Innen van, hogy a De2 Ez mint külön cikk a Magyar Nyelv C. folyóirat 1927. évi folyamában (a Bzinnyei-Emlékkönyvben) is megjelent.
