Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar gyógyszernevek 277 nak . . , Eger vidékin, a mint mondják, a gyermekek játékból ezt a gyökeret ki-ásván és meg-főzvén édes izéért mais gyakran eszik. Némellyek tzeller módra tángyér-szeletekre vagdalva, faolajjal, etzettel és sóval asztalra-is adják. Mások, minthogy fás keménysége van, mint a kaule-répát marhahus-lév- ben, vagy téjben megfőzve, só nélkül inkább szeretik.“ — Lásd még róla Pataki Jenő dr. cikkét: Erdélyi Orvosi Lap, 1925. évf., 117. *Tatorján: lásd Tatárkenyér. Téden vize: Aqua vulneraria acida Tbedeni, aqua vulneraria Thediana. („Ez a víz áll 1. tiszta vízből, 2. égett borból, 3. gálitzkő spiritusból, és fejér nádmézből.“) Rácz, Borb., 157., 166. *Tehénganaj-víz: aqua florum omnium; ang. all-flower-water. Júniusban szedett tehénganéjnak vizes kivonata, melyet külsőleg borogatásul, kozmetikumnak, himlő ellen stb., belsőleg pedig köszvény, kólika, kőbaj ellen használtak. Tehénganéjnak vedd vizét s azzal mossad (a himlőket). PP. Pax, 259. *Tejzsugorítófű: kásafű, Szent János virága. (Yeszelszki, 232.) Mai neve: Galium verum L. *Télé virága. Ezen Ts. M. könyvében előforduló kifejezés a német eredetiben: winterblumen, melynek Hol fért szerint kétféle jelentése van. ú. m. flores stoe- chados és flores verbasci. *Temjénszagú aranyfonálfű: herba cuscutae minoris, seu epithymi; flachsseiden. (1745, Torkos, 7. 1.) *Temondádfű. Pécsi Lukács említett munkájában: Narcissus. Te mondád fű... az sebesítő nyilat, auagy egyeb hadakozó fát, az sebekből ki vonszon. A NySz. ezen növénynek „narcissus“ jelentését nem említi. V. ö. kis borsocskafű. *Tengeri bab: umbilicus marinus, seu faba marina. (Torkos, 16. 1.) Egy tengeri csiga (Turbo) héja, melyet a németek seebohnen, meerbohnen, meerna- bel, nabelstein, mondaugen névvel is jelöltek. *Tengeri gyanta: borostyánkő. — Fejér tengeri gyanta: succinum album. — Sárga tengeri gyanta: succinum citri- num. (Torkos, 16. 1.) Frick: Tengeri gyantár, succinum. *Tengeri gyík: scincus marinus. (Torkos, 16. 1.) A Scincus vagy Stincus marinus Laur. nevű egyiptomi és arábiai gyík hímje, megszárítva. Németül stink- marin v. stenzmarin. Aphrodisiacum- nak használták. *Tengeri hab: pilae marinae, seu spuma maris. (Torkos, 16. 1.) Németül meerballen volt a neve. A Zostera marina L. és más tengeri növények levelei törmelékéből álló gomolyok, melyek valószínűleg tengeri állatok gyomrából származnak. Golyva ellen használták. Tengeri hagyma: scilla maritima. Rácz, Borb., 172. *Tengeri kel: soldanella (Frick.) *Tengeri ló: hippopotamus; seepferd. (Torkos, 15. 1.) A NySz.-ban „rhinocerus, nashom“-nak értelmezve; nyilvánvalóig tévesen. *Tengeri moh: corallina, seu muscus marinus; meermoosz. (Torkos, 15. 1.) Nem a koráll, hanem különféle tengeri algák (helminthocorton, ulva stb.). *Tengeri tapló, Spondia: spongia marina; Meerschwamm. (Torkos, 15. 1.) *Tengeri tehénkő: lapis manati. Seekuh stein. (Elefántcsonthoz hasonló fehér csont, mely a Trichechus manatus L., vagy a T. Dugong nevű állat koponyájából, némelyek szerint a zápfogá- ból való.) Tengeri vöröshagyma: scilla maritima, tengeri hagyma. (Enyedi, 20.) *Tengeri szurok: asphaltum. (Torkos, 16. 1.) *Térdkötőfű, nagy porczfű, tetem- tódófű. (Csapó, 226.) Mai neve: porcsin; Polygonum aviculare L. *Tériák: térjék. Az egész füvet (a kecskerutát) az olaszok tériáknak tartják. (Yeszelszki, 232.) *Testrázófű, Tonistrafű. Az 1728-iki szegedi boszorkánypör irataiban gyakran előfordul ennek a növénynek a neve. (Ethn., IX., 356.) Minthogy tanisztra, tonisztra (német: tornister) a régi nyelvben a. m. . tarisznya, ennélfogva mai kifejezéssel „tarisznyafű“-nek hang- zanék. Lehetséges, hogy ugyanaz, ami a mai „tarsolyfü, tarsóka“ (Thlaspi arvense L.), vagy a „pásztortáska“, „pásztorerszénye“ (Bursa pastoris L.) Wigg. *Tetüt-ölő mag: 1. semen cevadillae, seu sabatilliae; sebatillien. (Torkos, 11. 1.) 2. semen staphisagriae; Stephanskern. (U. o. 12. 1.) *Tevekáka: schoenanthum; kameel- heu. (Torkos, 1745.) Nem egyéb, mint a mai Andropogon ischaemum L. (fenyérfű, élesfű, sikárfű.) Tik-begy virág: flores anagallidis; gauchheilblumen. (1745; Torkos, 2. 1.) Tikszem: anagallis. (Orv. K. 107.) *Tinovár-gomba (Radv. 224.). *Tisza-fa, tamariskos-fa: lignum tamarisci; tamariskenholtz (1745, Torkos, 9. 1.) *Tisza-fenyő: tisza-fa, taxus baccata. (Veszelszki, 422.) *Tonistra-fű: lásd Testrázó-fű. Torokfű: lásd Torok öröme.
