Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
274 Régi magyar gyógyszernevek szalszaparilás szokott lenni. (1653; T. T., 1880., 605.) *Szamárhere: spanyol lóhere, varjúborsó. (Csapó, 163.) Mai neve: baltacím, onobrychis viciaefolia Scop., onobr. sativa Lam. *Szamárkóró: eryngium; matska tö- visk, ördög szekere, bordája, ördög- keringő-kóró. (Veszelszki, 143.) „Ezt a füvet gyermekkoromban Királyné tüskés káposztájának is hallottam nevezni“ (u. o.) *Szamárkörmű fű: lásd Lókörmü fű. *Szamár-ugorka: cucumer asininus, ecballium elaterium Rich., magrúgó. Fejér Elateriumból, azaz: erdei vagy szamár-ugorkának megsűrített levéből. (Domby, 37.). *Szanicor: hei'ba saniculae; sanickel. (1745; Torkos, 8. 1.) Szapora-fű: verbena, vasfű. (Domby, 83.) Továbbá lásd: Párgol. *Szaragógya: galagonya, gelegenye. (Veszelszki, 25.) *Szarka-lép: melilotus. (Frick.) *Szarvasgyökér: Dictamos: radix dictamni albi; diptamwurtzel. (Torkos, 9.1.) *Szarvasgyökér-fű: nagy ezerjó-fű, kőrösfalevelű-fű, dictamos, ditamos. (Csapó, 86.) Mai neve: dictamnus albns L., kőris-ezerjó. Szarvas-mák: papaver corniculatum flavo flore Clusii. (Csapó, 175.) Mai neve: glaucium flavum Cr. Szarvas-nyelv: lásd Lépfű. * Sár vas-tövis: lásd Varjúbingó. *Száldokfa, hársfa: tilia; linden- baum. (Veszelszki, 425.) *Szárazfű: lásd Vargák füve. Szárazgyanta: suecinum, borostyánkő. (Mátyus, IV. k., VIII. 1.) *Szárcsafű: lásd Békaszőlő. *Szárcsagyökér: radix sassaparillae. (Torkos, 10. 1.) *Szárfű: lásd Bikatök. *Százbötköjű fű: polygonum avicu- lare. (Veszelszki, 354.) *Százfejű tövis: eryngium. (Veszelszki, 209.) *Százfőfű: lásd ÖrdÖgkeringő. *Százfőfű-gyökér, szamártövis-gyökér: radix eryngii, mannstreu-wurtzel. (1745; Torkos, 9. 1.) *iSzázfű: lásd Börvény és Százfőfű. (A NySz.-ban szászfű néven.) Szederjes gáliczkő: cuprum sulfuricum, kékgálicz. (Rácz, Borb., 158.) Szegődő ír. „Szegődő írral ne kötözzenek [a borbélyok]“. 1627-ből. Magyar Tört. Tár, XVIII., 222.) *Szeliczke, tót sáfrány, vad sáfrány, gordon. (Veszelszki, 136.) Mai neve: magyar pirosító; carthamus tinctorius L. *Szelíd sisakfű: anthora; giftbeyl. (1745; Torkos, 9. 1.) Az Aconitum Anthora L.-t jelenti, melyet féregliajtónak használtak régen. Szem-só: sal gemmae. „Találtatnak a durvább sók közi foglalódva sok hellye- ken mint a kristálly-üveg olly szép tiszta tömött so-darabotskák is, deákul sal gemmae, magyarul szem-só a nevek. A közönséges sóval egy a természetek, hanem lágyabb és kevésbbé tsipő izek van. Innen ez konyhai haszonra ritkán- is fordittatik, hanem inkább tsak ritkaságnak tartatik, tzernákra felfüggesztve a házakban, mellyeknek önként való meg-vizesülésekből esős időt következtetni jövendölnek. Clystérekhez-is né- mellyektől különösen rendeltetik.“ (Mátyus, IV., 236.) Szemsó alatt tehát a tiszta, színtelen, kockában kristályosodó, fossilis kősó értendő, melynek egyéb nevei: Sal montanum, Sal fossile, Steinsalz, Bergsalz. Hogy a szemsó kifejezést már sokkal régebben is használták, bizonyltja a következő: „Az szemsót törd meg, szitáld meg... azt fúdd az hályogos szemére“. (Csiks., 217.) A szót, mint patikai kifejezést, ma is használja a nép, s nemcsak a konyhasót, hanem a zincum sulfucicumot és a cuprum sulfuricumot is érti alatta. (Kari, 197.) V. ö. Sóanya. *Szem vidám ja: eupbrasia. (Frick.) *Szemvidító-fű. Szemvidító-fű, effrasia; herba euphrasiae· augentrost. (1745; Torkos, 7. 1.) * Szennát-levél: folia sennae; sennes- blaetter. (1745; Torkos, 8. lap.) *Szent Antal virága: lásd Szent Iván virága. Szent fa: lignum santali. Fejér sz.: 1. s. album; sárga sz. f.: 1. s. citrinum; veres sz. f.: 1. s. rubrum. (Enyedi, 37.) *Szent György füve. (Csapó, 139.) Mai neve: egylevelű kígyónyelv; Ophioglos- sum vulgatum L. *Szent György gombája: agaricus Georgii; reiszling, mayschwamm. (Mátyus, II., 480.) *Szent György lova farka: lásd Isten lova farka. * Szent György-virág (vagy kása- virág: primula veris. (1745, Torkos, 3.1.) Szent Ilona füve. Csapó (12.) szerint: Asplenium tricbomanes. *Szent Ilona pénze: 1 Volt (a fürdőben) szent Ilona asszony pénze is; a kis fazekacskában pedig szent Tamás bája volt, Isten fája, meg szentelt víz. (1728; Ethn. X. 36.) V. ö. Szent Ilona asszony füve, Szent Ilona füve (H. W.); továbbá Szent Ilona-gyökér. (Kari.)
