Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
270 Kégi magyar gyógyszernevek Szak., 221. és Mátyusnál. Veszprémben ma is peszterieének, Moór környékén pedig pesztercének nevezik a tőkegombát (polyporns squainmosus Hudson). *Peteczirom: petrezselyem. Lásd Eák- örvény alatt. *Pézsmakóró: egértövis; myrtus silvestris. (Csapó, 83.) Mai neve: Euscus aculeatus L, *Pézsmákóró-gyökér: radix rusci, mauszdorn-wurtzel. (Torkos, 10. 1.) *Pézsmavíz. „Pézsmavizet újonnan égettem, im kegyelmednek küdök benne kóstolásra“. (1660; Eévai Kata levele férjéhez. T. T., 1889. 167.) Ügy látszik, bogy a régi magyarok épp úgy itták, mint más fűszeres vizeket, pld. a fahéjvizet. *Pilis. Vedd a retket, mesd el a pilis- sét, vájd ki a bélét, ó hájjal tölcsd meg, és ismét tsináld rá a pilissét. (Orv. K., 46.) Kétségkívül a reteknek felső, hajtásos vége értendő alatta. *Pimponia-gyökér, levél és virág. Frank, Haszn. K., 110. említi. *Pintyőke. A mi magyar asszonyaink fátyolban, vagy gyenge ruhában piskótát tésznek, és azt szívatván úgy táplálják a gyermekeket. Élnek ollyedény- nyel is, melly bádogból vagyon tsővel együtt, és ezt Pintyőkének nevezik. (Domby, 6.) *Pinzel: ecset. Tsinály irat kit pinzel- lel a ló torkában kény. (Ts. M.—K. J., 123.) *Pipefű: potentilla anserina, argentea. (Veszelszki, 60.) * Pipitér, nádrafű, metterfű: matri- caria chamomilla. (Veszelszki, 155.) „Dunántúl, Baltavár körül Pipitérnek hívják; a székfü nevet tán tsak a székes helyekről adták reá, mivel leginkább a székeseken szokott tanyázni ... Mezei Kapor-nevét-is e fűnek sokak szájjából hallottam. Igaz neve-é vagy nem, én most azon nem sokat aggódom ... de azt az egyet tudom, hogy a Cotula foetidát pipitérnek, kutya kapornak hívja a föld népe, és tán helye- sen-is, mert a szék-fü és a kutya kapor annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy első tekintettel egyiket a másiktól mondérjok színére nézve alig lehet megkülömböztetni.“ *Pippan: taraxacum. (Vesz., 9.) *Pirittó fű, vad ökörnyelv, veres ökörnyelv. (Csapó, 205.) Mai neve: Alcanna tinctoria (L.) Tausch. „Némelly aszszo- nyok ez gyökérrel ábrázatjokat pirosítják, hogy fiatalabbaknak tessenek, és kedvesebbek legyenek.“ (Csapó, u. o.) *Piros alakor: tönköly búza. (Veszelszki, 417.) *Pirosító fű: buzérfű, festőfü, veresfestő fű, veresfű. (Csapó, 47.) Mai neve: festő buzér; Eubia tinctorum L. * Piros kökörcsén, piros vitézfű: orchis morio. (Veszelszki, 329.) * Piros kutyacseresnye: vörös berkenye. (Veszelszki, 416.) *Piros vitézfű: lásd Piros kökörcsén. *Piskolcz, pisklocz: nemcsak magát az antimonium-ot jelentette, hanem a eti- bium sulfuratum aurantiacum-ot is. (Domby, 202; Mátyus, IV., XI.) Plajbájsz: cerussa; szénsavas ólom. Végy fehér vénétziai plajbájszt. (Enyedi, 219.) Plébász: cerussa; szénsavas ólom; bleiweiss. Méltán kívánhatni, hogy... olly gyakran az hajporral és plébász- szal ne élnének. (Domby, 32.) Pogácska: tabletta, trochiscus. Lásd Salétrom-pogácska és NySz. . *Pogány-bors: paprika. „Gyökerei, levelei, hüvelykei, inagvai, mind tűz tsipnek és égetnek: melly miatt hihetőképen Pogányborsn&k. is mondattak.“ (Mátyus, IV., 339.) A török vagy pogány- bors, capsicum, piper Indicum, Hispanicum, Brasiliense, spanischer Pfeffer. (U. ο. 338.) *Pogány-ékesség, nyúlrekettye, iglicze. (Csapó, 228.) Mai neve: festő rekettye; Genista tinctoria L. Pálé: herba menthae pulegii, bolha- öl őfű, putnokfű. Melly et osztán mindenestől olvaszsz-el póléfű vízben. (PP. Pax, 96.) Jó a sállya és pólé (pulegium) viz-is (u. o. 230.). Pópiom, popóliom: unguentum populeum; pappelsalbe PPB. Kend meg a popiummal a köldöködet. (1676; T. T.. 1894. 412.) A popiom pediglen ilyen formán csináltatik. (U. o.) Osztán popiummal megkenettem; jobbacskán lett. (1724; Apor, Lev., II., 151.) — A p.-ot rendesen a nyárfa rügyeiből készítették s az őpiwwhoz, hasis hoz (mint azt Thaly K„ Tört. Tár, 1900. 334. 1. állítja), semmi köze sincsen. Hogy miből állott, az legjobban kiderül az Orv. K. (70. 1.) következő leírásából: „A pópiom kenetet. mely igen jó hévségbül támadott daga- dások és fájások ellen, ebbül csinálják, ilyenképpen: szedd meg a jegenyefának bimbóit azelőtt, még ki nem leveledzik, hányd disznóhájban és tartsd abban, még a többi füvek ki nem nyőnek, tégy azután hozzája zöld füvet, mely a házakon is vagyon, menydörgő füvet és sülyfüvet, melyet bablevelű fűnek is hívnak, földi fejér tököt, csipke és galagonya bimbóit, nagy laput, és szép szőlőt, ezeket törd össze és a disznó hájbéli Popiummal főzd meg erőssen, keverjed jól, és ebből lészen a jó kenő ír.“
