Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Eégi magyar gyógyszernevek 265 * Levestököm: levisticnm, léstyán. Vegy . . . petrisoliumot, kaprot, lewes- tökömöt. (1570; Könyvsz. 1896. 372.) *Likasir: farkas-hézaggyökér, kim farkas alma. (Csapó, 86.) Mai neve: közönséges farkasalma; Aristolochia clematitis L. *Likaslevelű fű: kis csengőfü, csengő virág; hipericum minus seu vulgare Bauhini (Csapó, 58; Yáli, 58.) Ma: or- bánczfű; Hypericum perforatum L. *Liliom sáfránya: lásd Sáfrány. Littarium: electuarium, liktáriom. Fényes littarium következik immár. (Eadv. Szak. 237. s még több helyen.) *Lóborsó: vicia sativa; wicken. (Má- tyus: II. 72.) * Lódió: lásd Veszelszki, 262. *Lódobzó szilva: lószemű (nagy szemű) szilva. (Veszelszki, 359.) *Lófinggomba, farkasfinggomba, porgomba: lycoperdon bovista; pöfeteg- gomba. (Mátyus II. 483.) A régi magyar sebészek vérzéscsillapításra használták. Lókökörcsin: mezei kökörcsin? Anemone nigricans (Störk.) Fritsch? Ez a kifejezés már Clusiusnál előfordul. („Caeterum pulsatillae vulgaris passim hic (t. i. Magyarországon) inveniuntur duo genera: unum praecotius, crassiore folio flore ampliore et dilutiore, quod ab Hungaris Lókekertsin, id est: equina pulsatilla dicitur; alterum non adeo praecox, folio minutius inciso, flore minore et saturatius purpurascente, quod Ungari Leány-kekertsin, h. e. virginis pulsatillam appellant“.) *Lókörmű fű, szamárkörmű fű. (Csapó, 163.) Mai neve: martilapu; Tussilago farfara L. * Lombikon vett víz: aqua destillata. (PPB1. 645.) * Lány elvű fű; lásd P éra-fű. Lórum-gyökér: radix lapathi acuti. Lórum gyökereit is megrontván főzhetsz együtt véle feredőnek. (PP. Pax 165.) *Lótorma, nagy palaczfű, erős-fű. (Veszelszki, 221.) Mai neve: Clematis recta L. %Lüdrettentö fű, hold ruta, kis holdruta. (Csapó, 232.) Mai neve: Botry- chium lunaria (L.) Sw. * Macska-csombor: lásd Macskafű. •Macskafark. Frankovith munkájában (Hasznos és fölötte szikséges könyv) for dúl elő. Equisetum? * Macskafű: marum verum. ,,Minthogy ezen a macskák erősen kapnak.“ (Mátyás: IV. 473.) Macska-csombor-nak is nevezi. * Macskaméz: a fák törzséből kiszivárgó mézga V. gyanta. A cseresznye-fából ki-forrott enyvet vagy matska-mé- zet. ha ki borban megissza. (Váli: 5) 2. Mei arundinis. (Murmellius-Szamota, 22.) A cukornádból készített nyers cukor. 3. Az atracélt is nevezték régen m.-nak. (Ethn. XVIII. 222.) V. ö. Patikabéli macskaméz. *Macska-nádra, mátrafű. (Csapó, 167.) Mai neve: illatos macskamenta; Nepeta cataria L. Magyarország címere: „Úgy tartják sokak, hogy a káposzta annyit tenne, mintha Káp nevű ember hozta volna közinkbe.3 Ez a káposzta (t. i. a fejes káposzta) olly közönséges nálunk, hogy e nélkül a szegény ember alig élhet, sőt nem-is tsudálom, ha a káposztát a magyar Magyar Ország tzimerének ne- vezi.“ (Veszelszki, 107.) *Májfű: pulmonaria. (Toldy: Újabb adalékok, 74.) *Makkfűf: Makk fű spiritussa, vagy vize, melly a réteken terem, sarjurul nevelkedik, levele mint a pimpinellának, mint egy fél embernyi magasságú növése, gombocskája tetején vagy a hegyén mint egy magyarónyi gömbölegségű. sötét vöröss. (Orv. K. 2.) ü. o. lejjebb még egyszer. *Makk-ház: cupulae glandium; eichel- häuszlein; (1745; Torkos). A tölgyfa makk-termésének külső csészikéje. *Malosa szőllő. Öreg m.: passulae majores, zibeben. — Apró m.: passulae minores; welsche weinbeerl. (174; Torkos, 4. lap). *Mannakása: boszorkánykása, harmat- kása, gramen mannae, gramen dactylon, esculentum. (Csapó, 112.) Mai neve: Glyceria spectabilis M. et K., Glyceria fluitans (L.) R. Br. *Marha-mithriddt: theriaca diathese- ron. marhavész ellen való orvosság. Hogy hogyan használták és miből készítették, arról 1. a közlő Állatorvosi Köny- vészetében, 225. o. *Mária czipőkje vagy czipellője. (Csapó, 179.) Mai neve: tarka rigópohár; Cypripedium calceolus L. *Mária jege: lásd Muszka üveg. Mária Magdolna virága: nardus cel- tica. (Frick.) A NySz.-ban: M. M. füve. *Mária rózsa: Melius említi az ökörfarkkóró fajtái között; hegyi ökörfarknak és veresvirágú ökörfarknak is nevezték. *Markórium: mercurium; a kénesőnek valamely vegyülete; valószínűleg ugyanaz, mint merkániom (1. ezt.). Vég 3 Ezzel szemben Szír may (Hung, in parab., 52.) úgy magyarázza a káposzta szót, hogy „quia monachi [italici] usum brassicae Hungaros (!) edocuerunt, a caput io eorum caulem káp-hozta vocarunt“ stb.
