Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
220 A szemmelverés A szemmelverés kérdésének ma már hatalmas irodalma van,2 melyre nem akarok e helyen kiterjeszkedni, csupán nehány régi magyar adatot szeretnék itt fölemlíteni. Igen régen használja népünk szemmelverés ellen elhárító prophylaktikumképen a hármas köpést vagy inkább köpésutánzatot. Ez a szokás már a régi görögöknél és rómaiaknál is divatozott: despuere fascinationem vagy morbum, mondották. Szintúgy megvolt és megvan a fügemutatás vagy csipisz [az olaszoknál fico, fica vagy mano- fica] vagy a hüvelykujjnak tenyérbe szorítása is. A fica tulajdonképen phallus-imitáció, mert azt tartották, hogy minden, ami indecens, akár a phallus, akár a női szeméremtest (melynek vulgáris olasz neve szintén fica), elhárítja a szemmelverést és elbűvölést. A Nemzeti Múzeum régiségtárában és Faludy Géza barátom pompás gyűjteményében magam is láttam ilyen fémből való régi olasz manoficát, mely a jettatura ellen szolgált s valószínűleg a kis gyermekek nyakába akasztották vagy az óraláncon hordták. A mi népünk is hisz a fügemutatás elhárító hatásában; de egyéb apotropaeikus szerei és eljárásai is vannak. Egy 1845-ből való adat azt mondja, hogy Harkány környékén az öntők voltak azok, kik a szemmelverést rostán áteresztett ólommal gyógyították vagy hárították el. Sokkal elterjedtebb a buvös-kabalás szavak, például az abrakadabra hatásában való hiedelem. E furcsa szó eredetével és jelentésével ma sincsenek tisztában a nyelvészek, némelyek héber, mások perzsa (pehlevi), ismét mások egyiptomi eredetű szónak tartják s a szintén igen járatos és erőteljes hárító hatású álgörög abraxas-szóval hozzák összefüggésbe, melynek igazi eredetét valószínűleg Lessing fejtette meg helyesen (egymás mellé rakott görög betűk, melyeknek számértéke 365, vagyis az év napjainak száma). Az abrakadabra-szót már Quintus Serenus Sammonicus említi egyik versében3 s a későrómai időkben és a középkorban az volt a szokás, hogy a tizenegy betűből álló szót ugyanannyi sorban (egy-egy betűt a végéről elhagyva) ék alakjában hártyára vagy papirosra írták, a nyakukba akasztották vagy papirosostól lenyelték (a betegségnek vagy okozó démonának megevése). Nálunk hideglelés ellen is gyakran használták. Gróf Esterházy Ferencnek (1670—1740), Fejérmegye főispánjának, egyik érdekes kéziratában, mely mindenféle babonás gyógyításmódokat és ráolvasásokat tartalmaz, szintén ékalakban írva találjuk az abrakadabrát azzal a megjegyzéssel, hogy „eztet vissza (felé) köll írnyi, nem szokás 2 Lásd Seligmann (Der böse Blick, 2 kötet), Stemplinger, Laarss, Pradel stb. munkáit. Mint kuriózumot megemlíthetem, hogy szemmelverő embernek (jettatoré- nak) tartották ΠΙ. Napóleont, Byront, Offenbachot (az operaírót, kinek a nevét éppen ez okból Gautier sohase merte leírni), XIII. Leót, IX. Piust (kinek igen sok kellemetlenséget okozott ez a babona, mert az olaszok valósággal szaladtak előle, ha valahol közeledni látták), Amáliát, az utolsó portugál királynét és még sok mást. 3 L. Neuburger-Pagel, I. 509. 52. Hereulanumban kiásott bronzamulett szemmelverés ellen. Egyik oldalon fügét mutató kéz (i 1 f i e o, csipisz,) másik oldalán phallus. (Seligmann rajza után.)
