Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
Pestisemlékek 181 bat, Luciferi quoque seu Veneris luminosum sidus coelo euanuisse. Sed id legitima sui epycicli conuersione factum esse constabat: nam ne ille nocturnus aut matutinus esse posset, ob non magnam eius a sole digressionem fiebat: quod maxime contingit fleri circa solstitium aestiuum, ob dierum prolixitatem noctiumque contractam breuitatem. Hoc praeter Venerem et Mercurio usu quandoque uenire solet. Praeter alios summae nobilitatis uiros patriaeque lumina, quos haec pestis confecit, Gábrielem quoque Batorium, Stephani Regis ex fratre nepotem una cum lectissima coniuge Georgij Bebeki filia, una eademque dies ambos exstinxit. Peru- agata est haec pestis, omnes paene orbis terrarum partes, diuersis tamen temporibus. Nam ab oriente erumpens Constantinopolim usque peruenit, triennio ante, quam Christiani orbis prouincias attingeret.“ /Szamosközy, u. o. 227. és köv.] 7. A „terra sigillata“. Ez az agyag- (bolus-) féleség hosszú évszázadokon át a pestis specifikus gyógyszereként szerepelt, (Mátyás királynak pestis elleni óvószerében, melyet másutt közlök, szintén az első helyen látjuk említve); azután hosszú időre elvesztette a becsületét s csak legújabban, mint sebhintő- és szárítószer támadt fel újra, legalább rövid időre (tetanus-fertőzések!). Nálunk a török időkben szintén nagyra tartották s a 16—17. századi levelekben nem egyszer olvassuk, hogy pestis elleni óvó- és gyógyítószerül küldözgetik egymásnak az előkelő urak és orvosok. így Johannes de Castelmaro bilitzi sebész 1648 május 14-én kelt levelében 11 azt írja Teuffel Kristófnak, Lőcse város jegyzőjének: „Überschicke hiermit dem Herren nach seinem Begehren die Artzney im Gläslin“ — a jó Isten adja, hogy hasznára legyen — de viszont kéri, hogy „mir wass schöner Terra Sigillata schicken“. 1635-ben az egyik Bánffy felesége kér terra sigillatát Esterházy Miklóstól. Bethlen Gábor számadás-könyveiben olvassuk, hogy két font jóféle terra sigillata ára 4 forint 48 dénár (tehát jó drága) volt. Különösen híres a Lemnos szigetéről való („terra Lemnia“), melyet egy bizonyos napon (május 6-án) gyűjtöttek azon a török szigeten, nagy ünnepségek, misztikus szertartások között. Egy időben a szultánok halálbüntetéssel tiltották a török birodalomból való kivitelét s az európai keresztény államok követei csak különös engedéllyel hozhatták onnan uraiknak vagy az ismerős orvosoknak becses ajándékul.11 12 Rendesen trochiscu11 Lőcse város levéltárában, XII. 103/3. 12 Verancsics írja Konstantinápolyból (1555) Saland József orvosbarátjának: „De bolo Armeno, terra sigillata sive Lemnia, non est, quod labores. Dives his revertar si revertar sospes“. (Verancsics, IV. 57.) — L. továbbá Aarchiv. Rákócz. VIII. 344. (cantharus ex terra sigillata!) 43. Terra sigillata-trochiscueok a 16. század végéről.
