Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A húslátók
160 A húslátók 8. Vigyázzanak húslátó uraimék mészárszékeknek belső és külső tisztaságára azaz ocsmány véreket dézsákban és báránybeleket a zugiókban. büntetés alatt ne engedjék tartani, úgy akármi büdösséget nemző darab húsokat vagy bőröket, melyeknek büdösségük miatt kiváltképen nyárban, sőt valamint más városokon minden szombaton a táblákat meg- mosatassák és a szemetet székekből kivitetni el ne mulassák, minthogy mészáros mesterség igen-igen tisztát szeret és a városi policia is azaz mores civiles azt kívánják. 10. Illik ezen instructióban, hogy a hentesekről is emlékezetet tegyünk, az kik esztendő által szombati napokon szarvasmarhákat vágván attól bizonyos faggyút, árendát fizetnek, hogy azokra is szorgalmatosán vigyázzon búslátó tiszt és a faggyúról való quietantiákat a mészárosoktól erigálják, hogyha megadták-e és kinek adták meg, lévén a nemes városnak szüksége a faggyúra. 11. Mivel pedig téli hentesek is adattatnak, kik szalonnával szombati napokon szoktak idebe kereskedni, azokra is szorgalmatos gondot viseljenek búslátó uraimék, hogy tiszta szalonnát áruljanak azaz nem borsóst és nem döglött sertés marhából valót; egy sing s egy fertályos legyen a kolbász. 12. Magok becsületére is vigyázzanak búslátó uraimék, ajándékért ne kedvezzenek és ha valamely mészáros legény avagy maga mester oly szót ejtene, aki a tiszt becsületének sérelmére volna, jelentsék meg a nemes tanács előtt.“ Az itt közölt néhány adat korántsem vet teljes fényt a húsvizsgálat magyarországi múltjára. Bizonyos, hogy városi, megyei levéltárainkban, az országos levéltárban, a nemzeti múzeumben stb. még nagy számmal fognak akadni további adatok, sőt a nyomtatott történeti irodalomban is. Az utóbbiak java részét már feldolgozta, volt kedves tanítványom, dr. László Ferenc, kinek nagy szorgalommal, körültekintéssel megírt s a győr- városi levéltár emlékeit is magába foglaló értekezése nemsokára sajtó alá kerül. Dicséretes, követésre méltó példa! Gyűjtsük össze, tegyük közzé régi kultúránk emlékeit, hadd lássák azok, kik feldarabolták ezeréves hazánkat, hogy mi nemcsak egy szebb jövőre számítunk, lelkünk mélyéből kitörő meggyőződéssel, hanem múltúnk is van, hagyományaink vannak, letagadhatatlan s meggyőzhetlen jogaink és erőforrásaink a jövő küzdelemre. Álljon itt, befejezésül dr. Lászlónak a húsvizsgálat hazai történetére vonatkozó néhány érdekesebb adata, melyeket a szerző engedélyével iktatok ide: Hazánkban a mészárosok a 14. századtól kezdve rendszeresen ellenőrzés alatt állottak. A bús vizsgálók a következők voltak: 1. céhmesterek, mészárosmesterek; 2. városi tanácsosok; 3. a községből e célra választott polgárok; 4. községi, városi elöljárók, bírók; 5. strázsamesterek; 6. sebészek (chirurgusok). A húsvizsgálók nevei: látómester, húslátó, székbíró, vágóbiztos. Illetményeik: egy marha után egy nyelv (Mármarossziget, 1548; Nagyszombat, 1559; Németújvár, 1648); őrködés és előfogat-adás alól való mentesség (Kecskemét, 1600); öt dénár egy sertés után (Székesfehérvár, 1736); harminc forint egy évre (Győr, 1746); huszonöt forint egy évre (Borsodmegyében, 1755); egy font hús egy sertés vagy marha után (Krasznamegyében, 1765); egy krajcár egy sertés vagy marha után (Bihar- megyében, 1794); hat pengőkrajcár egy marha után (Győrben, 1859).
