Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adatok az 1738-43. évi pestis történetéhez
156 Adatok az 1738—43. évi pestis történetéhez emberével áttörte a kordont és Szigetvárra ment, s ugyanezt cselekedte mindgyárt utána a bajor gyalogos katonaság és a Scber-féle ezred is. Ugyanazon év május 26-án Pest város tanácsa panaszolja, hogy a pestissel fertőzött Buda katonai parancsnoka nap-nap után átküldi az ő embereit a váci kapuhoz, sőt az a botrány is megesett, hogy egy káplár 15 gyalogossal, kik eddig a budai pestiskórházban voltak őrségen, szalmazsákjaikkal és egyéb cókmókjukkái átjöttek Pestre s mivel az itteni invalidus-ház parancsnoka és a városi hatóság nem adott nekik szállást: a szalmazsákokat és egyéb holmijukat lerakták a nyílt utca során, azok — a járókelők rémületére — most is ott hevernek. A budai tanács11 viszont gróf Jörgerre, az ottani komendánsra, panaszkodik, a miatt, hogy a hadsereg minden tisztjét beengedi a városba, továbbá hogy „er die Juden durchgehende protegirte“, egy-egy passusért 51 krajcár taksát szed, a városi tanáccsal szemben igen ellenségesen viselkedik s elsősorban neki tulajdonítható, hogy a járvány Budára is belopózott. Ámde ne folytassuk tovább, mert a katonák (persze többnyire német katonák) elleni panaszoknak vége-hossza sincs. A 18. század közepén még mindig ugyanaz volt a helyzet, mint előbb, hosszú, hosszú, keserves idők rendjén. Minden katonaság, minden időkben hajlott a kategorikus impera- tivus-ra. Hátha még hozzá ez a katonaság és vezérei, legapróbbtól a leg- nagyobbig, a nemzet évszázados ellenségei sorából rekrutálódott! 11 Az 1738 november 11-i protocollum 9. pontjában.
