Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Szent Margit asszony öve
Szent Margit asszony öve 11 efféle kíséret sokba került s így nem mindenki juthatott hozzá szent Margit asszony övéhez. Csak a főúri családoknak sikerült azt megszerezniük. De még a legmagasabb rangú és leghatalmasabb főúri családok is csak rövid ideig tarthatták az övét maguknál, mivel folyton mások és mások kérték. Az 16S9. évben például Batthyány Ferencné viselte az övét. A férje állítása szerint a szent öv igen megkönnyítette a különben menthetetlen asszony szenvedéseit. Batthyány gróf a felesége halála után nem küldé azonnal vissza az övét Pozsonyba, s emiatt az apácákat mély aggodalom fogta el. Eszterházy Magdolna Viktória nővér tehát levélben kérte meg Batthyány grófot, küldené vissza szent Margit asszony övét. „Minekünk az, édes gróf uram, igen nagy kincsünk!“ írja a főúri apáca. „Igen nagy neheztelést vennék magamra az szent szerzettől, ha eltévelyednék, mivel immár sokszor kértem el palatinusné asszonyom javára is a fejedelem- asszonytól, de ilyen sokáig még soha ki nem maradott. Ezen üdő alatt egynéhány rendbeli főasszonyok is kérették immár az övét. Kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk!“ E levélre Batthyány gróf megbízható kísérettel visszaküldő Pozsonyba az övét. Az 1689. év december 15-én Eszterházy Magdolna Viktória már azt írja neki: „Édes gróf uram! Az nagyságod levelét böcsülettel vettem, az szent Margit asszony övével együtt. Hogy ennyi ideig kin maradott, abban semmi vétek nincsen.“20 Takáts Sándor nézete szerint a pozsonyi klarisszáknál őrzött „szent Margit asszony öve“ magyarországi (boldog) Margitnak, IV. Béla király leányának (kinek nevét ma is viseli a Margitsziget, a régi Nyulak-szigete) az öve volt. Ezt nem tartom egészen bizonyosnak. Lehetséges, hogy ez az öv is egyike volt a külföldön (a közeleső Ausztriában és Németországban is) elég nagy számmal használatban volt antiochiai szent Margit „asz- szony“-öveknek. Az idő, melyben a pozsonyi apácák öve szerepel, szintén teljesen összevág azzal az időponttal, melyben a francia királyi család és főnemesség asszonyainál nagyban divatozott a „ceinture de ma dame Sainte Marguerite“ (d’Antioche) viselése. Ellenvetésemet támogatja az is, hogy a nagyszámú csodás gyógyítások között, melyek a mi boldog Mar gitunk emlékéhez fűződnek,21 sok mindenféle betegségről van szó (fejszag gatás, bénulások, zsugorodások, hideglelés, vakság, csoukaság, arcdaganat, poklosság, elmebajok, meningitis [?], vérhas, köszvény, epilepsia, tetszhalál, stb.), csak éppen terhes asszonyokról és nehéz szülésekről nincsen. Azt pedig maga Takáts Sándor is említi, hogy bár a mi történetíróink nagy odaadással és szeretettel gyűjtögették össze a Boldog Margit életére és ereklyéire vonatkozó adatokat: a tőlük felsorolt ereklyék közt egyáltalán nem találjuk nyomát Boldog Margit övének. Bármint legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy népünk ősi hitében a szülőnők igazi védőszentje nem Boldog Margit volt, hanem a Szülő Nagyboldogasszony, az életadó isten- asszony, s jeles folkloristánk, Kálmány Lajos kutatásai értelmében a Szerencsi Balázs fenti varázsigéiben is előforduló szent Anna nem más, mint utódja a magyar mythologia Szülő Boldogasszonyának, a teherben lévők, szülők és magtalanok védelmező és termékenyítő istennőjének, a magyar Lucinának. Ennek a Szülő Boldogasszonynak az emléke ma is él némely vidéken (Szeged környékén, Eger vidékén s a palócok között), de csakis 20 Esztergomban a prímási kincstárban őriznek egy régi övét, mely állítólag szent Margit asszonyé volt. 21 V. ö. Pray: Vita S. Elisabethae viduae... nec non Beatae Margaritae Virginis, stb. (Tyrnaviae, 1770.) a 319. és köv. lapokon.
