Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adatok Spilenberger Dávid (1627-1684) életéhez
Adatok Spilenberger Dávid (1627—1684.) életéhez 123 A Spilenberger-család igazi fényét azonban Spilenberger Dávid két fia: Dávid és János korában érte el, kik előkelő felvidéki családokba (a Rad- vánszky- és Lehotzky-családba) házasodtak, selmeci bányáik révén nagy vagyont gyűjtöttek s III. Károlytól a kir. asztalnoki címet és (régi nemességükhöz) a „de Spielenberg“ előnevet kapták.4 Spilenberger Dávid nem hagyott hátra annyi irodalmi emléket, mint az apja. Néhány kisebb értekezése maradt, melyek közül néprajzi tekintetben is érdekes az, mely a Miscellanea curiosa medico-physica Academiae Naturae Curiosorum című németországi orvos-természettudományi folyóiratban5 * jelent meg. Ebben elmondja, hogy akkoriban a Tiszántúl északi részeiben egy új betegség jelent meg, mely abban állott, hogy a betegek nyaka erős lázrohamban hirtelen megdagadt, és akik mindjárt az elején nem éltek orvossággal, azok négy nap alatt belepusztultak.® A betegség veszettséghez hasonló s a nép úgy kezeli, hogy egyszerre tíz darab kőrisbogarat vesz be porban,7 mire erős izzadás és diuresis következik be. A németeknek és más nemzetbelieknek azonban nem ajánlja ezt a kúrát, mert a tiszántúli magyarok edzett szervezetével nem mérkőzhetnek. Ez utóbbiak különben azt tartják, hogy a kőrisbogarat egészében ártalom nélkül lehet bevenni, mert a lábaiban olyan antidotum van, mely a bogár többi részében levő méregnek erejét veszi. — Ugyanezen folyóirat 12. kötetében még egy kis értekezése jelent meg a „hóférgekről“, melyeket Lőcse környékén talált, „nagyító üveggel“ megvizsgált és le is rajzolt. (A kép után ítélve ez a hóféreg nem volt más, mint a glecserbolha. Desoria glacialis Nie.) A Spilenbergerekre vonatkozó adatok gyűjtése végett még a béke éveiben átkutattam Lőcse város levéltárát. Az eredmény, nagy sajnálatomra, nem volt olyan kielégítő, mint remélhettem. Mikor Demkó Kálmán ezen levéltárat rendezte, még egész csomó olyan iratot vett jegyzékbe, melyek a Spilenbergerekre és más orvosokra vonatkoztak, s melyek akkoriban még megvoltak. Ilyenek többi közt:8 Spilenberger Sámuelnek tanuló korából és későbbről való levelei Lőcse hatóságához, mint pártfogójához (1592—1600); az egri püspöknek egy levele, melyben kéri a város hatóságát, hogy fivére gyógyítására küldje el hozzá a városi orvost: továbbá más orvosokra vonatkozó levelek9 az 1560., 1587—1598. évből. Mindezeket a becses adatokat hosszas keresés után sem tudtam megtalálni, az okirat- csomókból éppen ezek hiányoztak s ha valóban elvesztek, akkor bátran mondhatjuk (tekintve a Spilenbergerek nevezetes szereplését), hogy velük a magyar orvostörténetnek nagybecsű emlékei mentek veszendőbe. 4 Hogy az ifjabb Spilenberger Dávid és a felesége, Schuberth Zsuzsánna, milyen vagyonos volt, azt eléggé bizonyítja az is, hogy Lőcse városa, mikor megszorult, ismételve és ismételve vett fel tőlük kisebb-nagyobb kölcsönöket, a város különböző birtokainak zálogba adásával. (Lásd erre nézve a város levéltárában VI. oszt., V. csőm., 166. szám (1693), u. o. 183. szám (1700), XX. oszt., I. csőm., 25 szám (1706), VI. oszt. 220/a. szám (1715), VI. oszt. IX. csőm. 274. szám stb.). — A Spilenberger Sámuelnek II. Mátyás által (Prágában, 1615 okt. 20.) adományozott nemesi levél másolata szintén megvan Szepes vármegye levéltárában. 5 Első évfolyam (1670), 296. 1. „Cantharides innoxie sumtaé.“ ® E járványról egyéb magyar forrásokban nem találok említést. 7 A magyar köznép már igen régi időben a veszettség ellenszerének tartotta a kőrisbogarat. Találtam írott emlékeket a 16. századból, melyek „dühös bogárának nevezik a kőrisbogarat, sőt ma is „dühbogár“-nak mondja néhol a nép. (A székelyek a Melóét, nünükét nevezik dühübogár-nak.) 8 Lőcsei városi levéltár V. oszt. 56. • U. ο. XII. oszt. 11.
