Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Adatok a bürök történetéhez

Adatok a bürök történetéhez.1

A bürök nevéről. Ügy látszik, hogy a bürök magyar neve igen régi (és ismeretlen) eredetű; a régi magyar irodalomban sokféle változatban jelenik meg. E változatok a következők: bürük,1 2 bürök: Beythe András füves könyvében (Német Újvár, 1595. 68. b.): „Ha aszú szőlővel avagy mus- tal megfőzöd (az fekete gyopárt), es úgy iszod, az ki bürköt, mérget, bogárt, vízi borjut el nyelt, meg öli.“ Továbbá Tofeus Mihály A szent zsinatok revolutioja c. munkájában (Kolozsvár 1683, 500.): „Üröm lészen az étele és az itala bürök lév;“ — büreg: A keresztyéni igaz hitnek Vallástétele stb. (1713): „És csinály diadalmas koszorút magadnak, mint a gyermekek, kik a büreget törek gyanánt le vágják;“ — bőrök: Melius Herbáriumában (Kolosvár, 1578, 115.) a Gyopár és Varga Maiorána c. a. „Ha penig Cum passo, az az Molosa és ezt szőlőből csinált mustal meg főzed, úgy iszod, a ki borkőt, mérget, bogárt, Vízi bor jut el nyelt meg öli, ki vetteti: Avagy a ki a Mák vizét meg itta igen aluszik, fel költi“; ugyanígy Apácai Csere Encyclopediájában (Utrecht, 1655. 241): „A bőrök mérges az embernek“, és Keresszegi Hermán Istvánnak, A keresztény hit ágazatairól való prédikációk tárháza (Debreczen, 1640.) c. munkájában a 220. lapon: „A bőrök mérges az embernek, azonban a seregélyeknek ártalom nélkül való eledel“, (régi galenosi tapasztalat);2 berök: „Az berök gyenge gyökere, a ki nem fás“, (Frankovith Gergely könyvében, Monyorókerék, 1588, 32.); bevrök: Beythe András nomenclatorában (Antverp,. 1584. 3.); büdös bürök: Gyöngyösi Kemény Jánosában (Sopron, 1748-i kiad. 74.).

Mint bösövény (cicutaria, schierlingkraut) van említve Páriz-Pápai szótárában (Szeben, 1767), mely név ma is mint terminus technicus szolgál az oenanthe nemre; bőtök és sípfű, Diószeghy és Fazekas füvészkönyvében Az utóbbi elnevezés kétségen kívül onnan származik, hogy az ókortól kezdve minden időkben használta a köznép a büröknek szárát sípok készítésére; erre vonatkozik Vergil Eclogiában (II. 36. és V. 85.):

Est mihi disparibus septem compacta cicutis Fistula . . .

A középkori németben is pypkrut (pfeiffenkraut) volt a bürök egyik neve, sőt Hollandiában még a 18. században is él a pypcruyd3 kifejezés.

A büröknek görög neve κώνειον volt; így említik azt, mint jól ösmert növényt már a hippokratikusok is és ez a név maradt meg a késő görög

1 Kivonat a Gyógyászat 1895. évi folyamában megjelent értekezésből.

2 Ugyanígy fordul elő a köv. helyeken is: Comenius, Janua lingu. lat. in hung, lingu. transi, p. St. B. Szilágyi (Kolosv. 1673. 32. 1.) és Lippay János Posonyi kertjében (1664.) 93. 1.

3 Schär: Aus d. Gesch. d. Gifte. (Basel, 1883.) 48. 1.