Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Szent Margit asszony öve
Szent Margit asszony öve 7 Összehasonlításul álljon itt egy ilyen régi benedikció, melyet C. E. Doble közölt az Academy című angol folyóirat 1884. évfolyamának 689. számában: „+ Ut mulier pariat. + Dominus noster Jesus Christus stabat in monte oliveti cum discipulis suis, et audivit vocem mulieris parturientis, et dixit Johanni, vade et dic ad aurem dextram sic, Elis abet peperit mariam. Maria me salvatorem mundi, sic pariat ista domina sine dolore. 0 infans sive sis masculus, sive sis femina, sive vivus, sive mortuus veni foras quia Christus vocat te ad lucem. Caspar te rogat, Melchior te vocat, Baldesar te extráit, memento filiorum Edon qui dixerunt exinanite. Dicatur ter a dextra parte mulieris plane cum uno paternoster et una ave vero pro qualibet vice cum una candella benedicta pre manu devote, et statim pariet deo gratias amen“. (A memento... exinanite szavak, csekély változtatással, a 186. zsoltár (7.) szavait adják vissza.) A Szerencsi-féle benedikció (vagy amuletum) igazi őse azonban, úgy látszik, az az áldás, melyet 0. von Zingerle talált egy 15. századbeli wolfsthurni kéziratban (1. Zeitschr. d. Vereins für Volkskunde I. 177. Berlin 1891.) s melynek szövege a következő: „Daz ain fraw ringklich nider chöm. Das ein fraw ring- klich oder leichtlich nider komm, so soll man diese Wort schreiben an ein zedel vnd lege sie der frawen auf der bauck; De viro vir, de virgine virgo, visit leo de tribu Juda. Maria peperit Christum, Elizabeth sterilis Johan- nem baptistam. Adjuro te, infans, per patrem et filium et spiritum sanctum, si masculus es vel femina, ut exeas de wulua. Exinanite, exinanite! Vnd wann das kint geboren ist, so soll mann alsbalde die zedel von der frawen leyb nemmen mit den beschriebnenn Worten“. Az ilyen és hasonló szülési varázsigék — verba puerpera — gyakori használatban voltak (sőt vannak) és ősi eredetre vezethetők vissza. Már Platon említi az ő Theaitétos-ában (149.), hogy a görög bábák prolongált szülések alkalmával ilyen varázsigés ráolvasásokkal éltek. Hasonlóképen olvassuk Ovidius-nál (Metam. X. 510.), hogy a szelíd Lucina, a szülés segítő istennője, ki a gyermeket „világra“ (ad lucem, lásd föntebb!) hozza, odalép a keservesen vajúdó Leto-hoz (Zeus kedveséhez, kit Hera engesztelhetetlen gyűlölettel üldöz), megérinti őt gyógyító és fájdalomenyhítő kezeivel (a szelíd kezekkel, cheires malakai, ahogy a görögök mondották) és szülési varázsigéket mond neki: Constitit ad ramos mitis Lucina dolentis Admovitque manus et verba puerpera dixit. Itt is egy újabb esetét látjuk a keresztény egyházi ritus annyiszor megismétlődő összefüggésének a római és görög szertartásokkal, továbbá annak is, hogy a kézzel való érintésnek nevezetes szerepe volt a gyógyításban, a cheir és a dynamis egyet jelentett.9 Mellesleg megjegyezhetem, hogy ezeket a papírra írt verba puerperá- kat olykor, hogy a kúra hatásosabb legyen, per os be is adták a vajúdónak. A Ferencrendiek gyöngyösi könyvtárában található egy kis (17. századbeli) ördögűző könyvecskének kéziratos másolata, mely pontos recipét ad arról, hogy miként kell készíteni pro usu interno az ilyen varázsigés cédulákat, melyeknek a bevétele nem lehetett nagyon kellemes, tekintve, hogy le is voltak pecsételve. Már pedig ennek a megszentelt pecsétnek éppoly fontos szerepe volt, mint a cédulának, mert mindkettőnek az anyaga (külön formula szerint) exorcizálva volt. A cédulák egyik oldalára ez volt 9 V. ö. „A királyi érintés gyógyító erejéről“ című értekezésemmel.
