Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
98 Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról Buda bevételére vonatkozó följegyzések is vannak, s azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha tartalmát lehető rövidséggel megismertetem. Az első három lapon kérdés és felelet formájában azt tárgyalja, hogy mi az orvosi milyen tulajdonságokra van szüksége a jó orvosnak? mi az orvosi tudomány1? hogyan kell összekeverni a gyógyszereket? hogyan készítendő a liktáriom, a cukorkák, a térjék és a mithridatium? stb. Már ezen első lapokon is feltűnik a sok latin helyesírási és nyelvtani hiba s ezeknek később lépten-nyomon szaporodó számuk megerősít abban a hitünkben, hogy az Elenchus írója ugyancsak gyönge latin volt, ámbár a címben eruditus-nak nevezi magát. Ez végre is nem rendkívüli dolog, mert kétségtelen, hogy a 17. században nálunk is, nevezetesen pedig az Ausztriával határos részeken, III. Ferdinándnak 1602-iki rendelete volt érvényben, mely a gyógyszerész-tanulókra nézve csupán annyit köt ki, hogy azok négy évig tanuljanak valamelyik patikában, hogy törvényes és katolikus születésűek s a latin nyelvben némileg jártasak legyenek. A 6-ik lapon kezdődik a gyógyszerek fölsorolása. A kódexnek ezen, bennünket legjobban érdeklő része már azért is nagyon érdekes, mert képet ad arról, hogy hazánk azon vidékén mely gyógyszerkészítmények voltak a legjáratosabbak, az orvosoktól leggyakrabban rendeltek? Persze, sok olyan van ezek közt, amit ma már nevéről sem ismerünk. Lássunk néhány érdekesebbet, megjegyezve, hogy térszűke miatt nem vállalkozha- tom arra, hogy a szerek alkotórészeit is mindegyiknél felsoroljam, mert a legtöbb készítmény 15—20 és még több komponensből áll: ,Aqua odorifera de Damasco (erre három rendelvényt is közöl), Pulvis encaustus, Pulvis ad strumam, Confectio Imperatoris, Conf. Liberantis, Confectio Imperatoris Pataviense (!), Conf. rosata, Zinziber conditum, Nuces juglandis conditi (!), Calamus aromaticus conditus, Radix cichor., pimpin., enulae condit., Cucumeres conditi; Sinapium; Trochisci cum musco; Troch. pectorales cum bolo: Suppositoria sicca; Pillulae aloe loto (!); Decoctio pectoralis; Tragea laxat. M. Stok.; Balsamus arteficialis (!); Empl. de crusta panis, E. ad rapturam; Pulv. pro pueris contra epilepsiam; Aqua prae- stantissima pro oculis; Ungu. citri comm.; Morselli laxativi D. Francisci Viennensis; Lithontripon Nicolae; Syrupus de pomis; Elect. Novi Comensis; Lavatio cerae; Empl. diapompholigos (régi híres gyógyszer, melynek összetétele a szerző szerint következő volt: ol. rosat., plumbum ustum et lotum, tutia praep., olibanum, nihilum alb., cera alb., succus solatri; f. secundum artem empl. non minus solidum); Ovum philosophorum; Globuli ad capiendum pisces (alkotórészei: Coculae (!) elephanti, Sem. hyoscyami); Empl. gratia Dei (szintén nevezetes gyógyszer volt hajdanában. Következő előírását adja: gummi galbanum, opoponax, armoniacum (!), bedellium (!), olibanum, mastix, myrrha, virida (!) aeris, aristolochia, ol. olivarum, lithargyrum, cera; fiat sec. artem empl). Theriaca Diateseron sec. D. G. (theriaca opt. mithridat., optimi, pulv. gentianae, helleb. alb.. tormentül., foenu graeci, baccar, lauri, meu mellis despum.; f. sec. art. Theriaca Diates). Rotulae confortantes; Syrupus longus (valóban longus, mert huszonhat különféle alkotórész van benne!); Aqua contra flatus (zedoaria, galanga, ánizs, foeniculum, lavendula, chamomilla van benne): Iulapium rosarum; Aqua rosmarini és Spir. rosmarini is említve van benne, ellenben seholsem találunk említést a Magyar királyné vizéről (Aqua reginae Hungáriáé). A könyv végén arra is utasítást ad, hogy hogyan kell készíteni azt a tubákot, melyet akkoriban legjobban kedveltek a nagyszombatbeli orrok:
