Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)

gyokra lépett vagy azokat felemelte; ha azonban az ilyen „rontást“ leköpte, nem lesz baja.

A hideglelés ez idő szerint már kevésbé, de még évekkel ezelőtt, a nyári hónapok alatt, rendesen járvánvszerüleg uralkodott vidékünkön, illetőleg tájkóri volt s épen a legnagyobb munkaidőben lepte meg épen a munkára hivatott, szabadban dolgozó részét az alföld népének, azért retteg úgy e vidék lakossága a különben is súlyos betegségtől s ebben leli magyarázatát az is, hogy nincs talán egy betegség ellen sem annyi népies eljárás és gyógyszer használatban, mint a hideglelés ellen.*

1. Óvszerül egyesek szárított békát hordanak nyakukban, madzagra kötve.

2. Mások biztos talismannak tartják a capsella bursa pastorist, csizmájok szárában viselve.

3. A szántóföldek nyitott kútjainak vizét a nép erősen gyanúsítja, azért ma már mindenki magával viszi hordócskában vagy „csobánban“ a községek ártézi kútjainak üde, tiszta vizét. A szúnyogoktól nem igen félnek.

4. A módosabbak reggelenkint paprikás vagy borsos bort isznak.

5. A már kitört roham ellen, a hidegség stádiumában, az izzasztó theák és eljárások egész ármádiája mozgósítva lesz, még fejőkre is ráhúzzák kánikulában a téli nagy báránybőr sapkát.

6. Öszibaraczk magvakat ti'izbe tesznek, pa- rázszsá égetik, fél pohár borba téve fél óráig betakarva állni hagyják s azután kiiszszák. Akkor használ csak, ha a hidegrázás tetőfokán fogyasztja el a beteg.

7. Öt-hat szem fekete borsot is hasznosnak mondanak.

8. Három leanderlevél főzete belsőleg.

9. Egy borospohár nádra méz (syrup, cinnamomi.)

10. Timsó, konyhasó egyenlő mennyiségű keveréke.

11. Késhegynyi faszénpor a roham alatt.

Nem megyénkre vonatkozik, de eredetisége miatt a késő utókor számára megőrzésre méltó a hideglelésnek egy kuruzsló módja, mely abban áll, hogy a beteggel olyan vizet itatnak, melyben egv fekete macska alfelét alaposan megmo- fogatták.