Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)
II. Védelem nyujtás a szomszéd- és külországoknak, saját jólétünk biztositásával
24 Visszatérve ez irat t u 1 aj d o n k é p i feladatához — itt csak azon intézetek megemlítése nyerjen helyet, a melyek az ország lakosainak oltalmára távol a hazai földtől, külországokban alapítattak: igy Első magyar királyunk szent István állított fel 1007-ben Jeruzsálem-, Konstantinápoly- és Romában ispotályokat (menedékházakat) az zarándokló magyarok számára. A Romában fennállott e g y i k ispotály „domus Ungarorum“ magában a Vaticanban volt építve, közel a szent Péter basilikához, s vezetése a Paulinu- sokra vala bízva ; a m á s i k Róma hét dombjainak egyikén „mons caelius“-on , „a pompás Faunus templom“ Szt. István vértanúnak szentelt egyházzá változtatott át. E nagyszerű rotondát minden alapitvánnyaival együtt III. Gergely pápa 1578-ban az általa alapított „Collegium alumnorum hungarorum“-nak átadta vala és 1580-ban a „Collegium germanicum sancti Apollinaris“-sal egye- sité. II. Józef császár pedig átruházd ez alapítványt a pavíai seminariumra , mely azonban 1790-ben megszűnt létezni. 1037-ben ezen fölül alapított még a jámbor király Ravennában egy „Sancti Petri ad vincula“ imolát ispotálylyal utazó magyarok számára, melyben a király küldöttei étel-itallal látattak el, sőt megbetegedvép gyógyszerekkel is. 1179- és 1217-ről is maradtak fenn okmányok, a melyekben a jeru- z s á 1 e m i jámbor atyák gondossága — a melyet ispotályukban a beteg magyarok iránt tanusitának — dicséröleg emeltetik ki. Azonban ezen — és ehez hasonló adatok — most — csak a történelemhez tartoznak! — (Codex Tom. I. pag. 2. Nr. 4.; — pag. 7. Nr. 11.; — pag. 8. Nr. 14.; —pag. 32. Nr. 68.) A mi a jelenkort közelebbről érdekli — az, hogy az illető irattárakból mindazon alapítványok oklevelei kerestessenek s szedessenek ki : melyek a török uralom alatt és után az előbbi században — úgy egyes jótevők, mint a törvényhatóságok részéről — a monarchia többi t arto Hiányainak jótékony intézeteiben kizárólag Magyarország lakosai: lelenczek, elmebetegek, bénák, betegek stb számára — annak kikötésével vagy a nélkül: hogy, ha valamikor az országban hasonló intézetek keletkeznének — az alaptőkék Magyarországnak visszaadandók — tétettek. Példa gyanánt szolgáljon itt — csak ez egy eset: Glaszner Ferencz áldozár 1807-ben Bécsben a „szent János“ ispotályban két magyarországi szegény t. i. egy férfi és egy nő számára tön alapítványt — föntartván azonban a kijelölés jogát a nevezett család legöre- gebbikének. — Ily esetek azonban többen vannak! — (Codex Tom. III. Sect. II. pag. 242. Nr. 1659.) Itt az idő, hogy ezen alapítványok kikutatása és elkülönítése miután Magyarhon a monarchiától állam jogilag el vagyon különítve m i n éI előbb eszközöltessék! —
