Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
94 LENHOSSÉK JÓZSEF. A felső áll állásának kikutatására Blumenbach egy módszert talált ki, melyet ő norma v e r t i c a 1 i s-nak nevezett el*). Ez a következőben áll: az összehasonlítandó koponyák alsó állkapocs nélkül egy vizszintes sikra úgy állitatnak egymás mellé, hogy a pofacsontok mind egy vízszintbe essenek, azután e koponyák felülről — madártávlatból — szemléltetnek; e mód által az állcsontok állása igen élesen szembeötlővé válik ugyan, de tudományos és pontos meghatározásra igényt nem tarthat. A jobb és újabb módszerek feloszthatók: 1-ször olyanokra, melyeknek czélja függélyesen átmetszett koponyákon egy oly arczháromszög létesitése, melynek egyik szöge mint belső arczszöglet szolgál a prognathia fokának kifejezésére; 2-szor olyanokra, melyeknél egy külső arczélszög alkotása czéloztatik s élőkön is alkalmazhatók. Utóbbi esetben, t. i. élőknél bármi pontosan is történjék az eljárás kisebb-nagyobb ingadozásnak van az alávetve, mi által becsében — szoros értelemben véve — valami keveset csökken. Azon módszerek, melyek függélyesen átmetszett koponyákra vonatkoznak, mindnyájan B1 u m e n b a c h J. F. azon helyes észleletén alapulnak, hogy, azon állás, melyet az öregük a koponya hosszanti átmérőjén elfoglal, jelentékeny befolyással bir a prognathia létesítésére; és valóban minél hátrább esik az öregük mellső szélétől, a basiontól húzott széttérő két arczvonal, ugyan ily mérvben tolódnak mellfelé a felső állcsontok is. Azon tudósok közül, kik belső arczszögletöket az előbb mondottakra alapították, mint leginkább figyelemre méltókat a következőket említem fel: Spix J. B. 1815, ki egy oly koponya-arczszögletet alakított, mely egy koponya- és egy arczszöget tartalmaz; az első későbben (119. lap) fog tárgyaltatni, utóbbit pedig azon két vonal által alkotta, melyek egyike a bütyöknyul- ványok valamelyikétől a megfelelő oldali metsző fog széléig, a másik pedig innét a homlokorrvarrányhoz huzatik2); utóbbi pont helyessége kitűnik abból is, hogy újabb időben majdnem az összes anthropologusok által elfogadtatott. Fick L. és Landzert T., kik a basiontól az állkapocs és Blumen- bach-féle lejtő hosszában vezetik a vonalakat3). ]) B 1 u m e n b a c h e. m. 203. lap. s) S p i x J. B. Cephalogenesis, sen capitis ossei structura, formatio et significatio per omnes anima- lium classes, famílián, genera et aetates digesta, atque tabulis illustrata, legesque psj'chologicae, et physiognomical derivatae. Monacbi. 1815. — 46. lap. 3) Pick L. Arcliitectur des Schädels. Muller’s Arch. 1853.— 129. lap. —Landzert T. Der Sattelwinkel und sein Verhalten zur Pro- und Orthognathie. Abhandl. d. Senkenbergischen Naturf. Gesellsch. Frankfurt a. 'Vf. 186 7. — 4. köt. 160. lap.
