Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
Á Minthogy azonban e szög nagysága nemcsak az öregük sikjának liajlá- sától függ, hanem egyúttal e nyílás hosszúságától is, mely 2(3—43 mm. közt. ingadozik, azért Broca P. még egy szögletet alakított, melyet alapi szögnek — Vangle basilaire — nevezett el, melynél az állandó vonal az öregük mellső kerületének közepétől, mely hasion nevet nyert, az orrgyökhöz, a másik vonal pedig a basiontól a nyakcsigolyák testének közepén keresztül egyenesen lefelé húzatik. Ezen szöglet Broca P. adatai szerint az európainál és szere csennél 15—280 közt ingadozik, Chimpansenál 45", Gorillánál pedig 55° tesz ki1). Bármily szellemdúsan van is ez alapi szög kigondolva, mégis gyakorlatilag alig alkalmazható, mert eltekintve attól, hogy a nyakcsigolyák testei nem egy vonalban állanak, hanem mellfelé domborodó ivet képeznek, e szög legfeljebb heveny hullákon lenne tanulmányozható, minthogy a csigolyatestek közt létező porczkorongok, továbbá bizonyos szálagok, melyek különös feszitő erővel bírnak és a gerinczoszlop hajlását részben okozzák, a csigolyatestek kiegészítő részeit képezik; áztatott csontokon pedig e lágy részek még megközelítő értékű pontossággal sem pótolhatók; végre mivel az alapi szög tanulmányozására friss hullákon a koponyának és a gerinczoszlop nyaki részletének függélyes átfürészelése szükségeltetik, e fárasztó munka azonban, ha pontosan akarja az ember kivinni, a boncztan technikus részében a közönségesnél több ügyességet igényel, ez okból az alapi szög nehezen fog az anthropologiában elterjedni. EMBERI KOPONYAISME. 51 Nyeregszög alatt, melynek fontosságára legelőször V i r oh o w R. tett figyelmessé,2) azon szögletet értjük, mely az iktest vagyis a középső koponyacsigolya tengelyének meghajlása által idéztetik elő; szoros értelemben véve azonban az ikcsont teste úgy a 2-ik, mint az első koponyacsigolyának elemeit tartalmazza. — Egy újszülött koponyájának függélyes átmetszetén ugyanis a koponyaalapon két porczereszték látható, melyek közül a hátsó az iktest és a nyakszirt alapi része között foglal helyet, a mellső pedig az ikcsont testét az ik- szegély mögött (35. lap) egy mellső és hátsó részre osztja, melyeket a boncz- nokok hibásan mellső és hátsó ikcsontnak is neveznek"). Az előbbi ereszték — synchondrosis sphenooccipitalis — csak 1G—20 évben csontosodik meg, míg utóbbi — synchondrosis sphenoidalis — már az első életévekben eltűnik. A hátsó ikcsont a falcsonttal és a halántékcsont pikkelyével a második koponyacsigolyává alakul, az első ikcsont pedig a homlokcsonttal egyetemben az első koponyacsigolyává lesz. ') Broca e. m. 217. lap. 7. ábra. 1ST. B. K. — 232. és 233. lap II. és III. tábla. 2) Virchow. Schädelgrund. 64. lap. 3) Langer. Anatomie, e. m. 77. lap. 7*
