Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
36 LENHOSSÉK JÓZSEF mellső lépcsőt hátulról határolják; mig hátul egy rézsűt fölhágó lemez az u. n. nvereghát — lamina v. dorsum ephippii — és oldalvást a halántéki lobor harán- tul ki- és hátfelé futó felső szabad széle által választatik el a hátsó ároktól. A nyereghát két felső szeglete oldalt egy egy rövid, hajlott nyúlványba, az u. n. hátsó lejtő melletti nyúlványba -- processus clinoideus posticus — folytatódik. Az ikszegély mögött egy erősebb haránt dudorzat, a nyereggumó —tuberculum sellae vagy ephippii — következik, melyen két, néha alig észrevehető gumó az u. n. középső lejtő melletti nyúlványok — processus clinoidei medii — foglalnak helyet. Az ikszegély és nyereggumó között egy lejtő fekszik, mely a nyereggumó mögött egy még lejtősebben hát és lefelé menő fölületbe folytatódik, és a tulajdonképi töröknyereg képzésébe megy át. Mig a nyereghát mellső fölszine a töröknyereg hátsó falát képezi, addig hátsó fölülete az erősen hát- és lefelé tartó Blumenbach lejtővé — clivus Blumenbacliii — változik, mely szabad, fél- holdalakii széllel végződvén, az öreg lik mellső körületét képezi. — E középső lépcsőn nyugszik a közép agy alapi fölülete. A hátsó lépcső vagy árok képeztetik középütt mellül a Blumenbach féle lejtő — clivus Blumenbacliii — által, mely egy részt a nyereghát hátsó, másrészt pedig a nyakszirtcsont alapi része által közösen alakittatik. Iránya hátulról föl és mellfelé tart. Ennek mögötte mindkét oldalt a nyakszirtcsont bütyök része*) foglal helyet, melyhez mellül s kividről a halántéki lobor hátsó és a csecsrész belső fölszine járul; végre bezárja hátulról az árkot a nyakszirtcsont pikkelye. A hátsó árok a középsőtől elválasztatik azon kiemelkedések által, melyek mint a középső árok hátsó határai már fölemlittettek; hátulról határoltatik a nyakszirt pikkely által s pedig azon magasságig, hol az u. n. keresztező emelkedés — eminentia cruciata — haránt vonalai vonulnak vízszintesen kifelé. Az emlitett határok egy erős, vízszintesen fekvő hártya odatapadására szolgálnak, mely hártya a kemény agy kér folytatása, és a nyereghát felé tekintő félholdalaku szabad széllel végződik. Ezen a hátsó árok fölött kifeszitett hártya az agyacs-sátor — tentorium cerebelli—, a melyen az utóagy egész súlyával nyugszik. Ez utóagy azon gyenge barázda által választatik el a középagytól, mely a halántéki lobor felső szélének felel meg. Alatta a kisagy foglal helyet, melynek féltekéi mindkét oldalt a nyakszirti pikkely kagylós vájulatában fekszenek. A nyakszirt pikkelye, a két bütyök-, és alapi rész által képezett lik, az úgy nevezett öreg lik — foramen magnum — azon nyílás, melyen át a gerincz- csatorna a koponyaürbe folytatódik. Ezen keresztül lép be a gerinczagy felső megvastagodott része vagyis a *) neveztetnek, mert az ellenkező, tehát koponyáimon kívül levő felületén a két bütyök nyúlvány van, melyek a gerinczoszlop első csigolyájával izesülnek.
