Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
34 LÉNHOSSÉK JÓZSEF létéi közt keletkezik és négyszegletű vagy homlok-kutacs — fonticulus qua- drangularis seu frontalis — név alatt ismeretes, a mely ritka esetekben, mint azt G r u b e r W. és Scheut hau er G. után tudjuk, egész élet hosszig nyitva is maradhatj). — Ezen elrendeződés következtében a homlok a gyorsan növő agy (14. lap) belső nyomásának engedhet. A homlokvarrány jelenléte azonban a homlokrés korai elzáródásától föltételeztetik; melyhez még az is járul, hogy, — mint saját kutatásaimból kiderül —, azon porcz anyag is, mely a homlokcsont függélyes és alapi része közt foglalt helyet, megcsontosodik, mi által engedékeny, rugós tulajdonságát elvesziti. Mind ezen mozzanatok által a homlokkagyló kitágulása korlátoltatik, s igy a homlokvarrány jelenléte a 8-dik éven túl a koponya hiányos kiképződésének tekintendő; azért az ily koponyák a typusok meghatározására az összes anthropologusok által alkalmasaknak nem tekintetnek. Ugyanez okból továbbá azon koponyák sem alkalmasak ajellegek tanul- mányozására, melyeknél a varrányok, névszerint a koszorús és nyilvarrány, idő előtt összeforrtak — synostosis — ; mint Koperniczky J. joggal hangsúlyozza, és Virchow K. határozottan állitja továbbá, az ily koponyákon tett mérések azért nem megbízhatók2); mert a koponya további kifejlődésére e korai összenövések szintén akadályozólag folytak be. —Hogy ily nagyon korán fellépő összenövések kóros kisfejüséget —- microcephalia — idéznek elő, már fönnebb (11. lap) emlit- tetett. Egy érdekes esetet, — hol egy újszülöttnél az összes varrányok még a méhéleti korban mind összenőttek, minek következtében a szülés annyira megnehezült, hogy a kiagyalási műtéthez — excerebratio — kellett folyamodni, — Allen J. irt le. Ide tartoznak Heschl R. által leirt esetek"). Legszebben látható ez olyan koponyákon, hol a varrányok csak az egyik oldalon simultak el idő előtt; ekkor ugyanis a megfelelő koponya fél kifejlődésében feltűnő hátramaradást külöl, mi által a koponyának jelentékeny ferdesége — Obliquitas — idéztetik elő. Dánt ének ily kiváló ferde koponyája volt1). Egyátalában való Virchow R. azon állítása: hogy »valamely varrány összenövésénél a koponya kifejlődése azon irányban marad vissza, mely az összenőtt varrányra függélyes«'); a hosszvarrányok összenövése tehát ’.) G r u b e r W. Zur Persistenz der Stirnfontanelle bei Erwachsenen Individuen. Zeitschr. f. pract. Heilkunde. Wien. 1865. 30. szám. 695 lap. — Soheuthauer G. Combination rudimentärer Schlüsselbeine mit Anomalien des Schädels beim erwachsenen Menschen. Allgem. Wiener medic. Zeitung. 1871. 37, 38 és 39. szám.-) Koperniczky J. Über den Bau der Zigeuner Schädel. Arch. f. Anthrop. v. Ecker. 1872. 5. köt. 2S4. lap. — Virc ho w. Altnordische Schädel, e. m. 82 — 91. lap. Lásd a jegyzeteket a táblákhoz. 3) Allen J. New Orleans. Med. News. 1857. Masch. — Heschl R. Einige Bemerkungen über foetale und praemature Nathobliterationen der Scliädelnäthe. Prager Vierteljahrsschr. 1873. 4. —135. lap. *) Hy rt 1. Anatomie des Menschen, e. m. 259. lap 5) V i r c h o w. Gesammelte Abhandungen. e. m. 936. lap. i 1 "Yj£l . ■ if. i I t C
