Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
32 LEXHOSSÉK JÓZSEF A fej koponya részlete, vagyis azon része, mely a koponyaürt képezi, a benfoglalt agy kifejlődésével Weisbach A. (14. lap) szerint már a 21-dik évben eléri kifejlődését, s ezzel egyetemben az arcz szélessége is, mely, mint Langer K. helyesen mondja: »inkább függ a koponyától, mint az alsó áll szélességétől« 4); azért koponyamérésekre csakis oly egyének fejei használhatók, kik életök 25-dik évét már elérték. Csak e korral vagyis a koponyanövés megállapodása után kezdődik az arczcsontok. fel és lefelé való növése, mi által az arczlassankintimeghosszabbulása jön létre, mi egész a 40-dik évig tart, mi okból az arcz viszony ok mérésére magasabb kor kívántatik, mint a koponyamérésekre. A typus tanulmányozására azonban a nő koponyák nem oly irányadók, mint a férfi koponyák. Mert, ámbár Quetelet A. szerint a nő, ha eléri is azon test-hosszuságot, mely a férfi nemre vonatkozó negyedfélszeres születési nagyságot 5 centiméterrel meghaladja* 2 3 4), a fej az egész testhez viszonyítva mégis kisebb, szélesebb mint magas; a homlok, mint Davis B. és Ecker A. igen helyesen megjegyzi5), egyenes, alacsonyabb és keskenyebb, haránt irányban jobban ledomborodott, mivel a homlokdúdorok laposabbak, a falcsontok közti tér kisebb, a fej pedig középfej — mesocephalon —.Weisbach A. szerint daczára annak, hogy rövidebb és alacsonyabb mint a férfinál, mégis aránylag nagyobb és szélesebb4); a nyakszirt magasabb, hátfelé megnyúlt, inkább vízszintesen áll és kerekített; az izomnyulványok és izomléczek — mint a szemöldívek, a halántéki félkörös vonalak, a csecsnyujtványok, a nyakszirtdudor, annak külső taraja és az ebből kiinduló felső és alsó félkörös vonalok — igen gyöngén vannak kifejezve, ezért az egész koponya mellül és hátul inkább legömbölyített és egyenletesebb, mihez járul az arcz és a szemközti táv kicsisége, az aránylag nagyobb szeműrök és a koponyaszélességnek túlnyomó kifejlődése a koponya hosszúság felett; mindezek a női koponyának gyengédebb, tetszetősebb, de egyúttal gyermekies kifejezést kölcsönöznek, azért W e 1 c k e rH. a női koponyát is, — nem épen jogtalanul, — a gyermek- és férfi koponya közé helyezi, mit Husch ke E.5) már 23 év előtt e szavakkal fejezett ki: »a nokoponya a gyermekinek folytatása«.*). '(Langer! Ueber Gesichtsbildung. Mittheil. d. anthrop. Gesellsch. in Wien. 1871. 1. köt. 47. lap, 2) Quetelet A. Über den Menschen und die Entwickelung seiner Fähigkeiten. A. d. franz. von V. A. Ricke. Stuttgart. 1838. — 377. lap. 3) Davis B. Ueber makrocephale Schädel und über die weibliche Schädelform. Arch. f. Anthrop. v. Ecker. 2. köt. 1867. — 25. lap. — Ecker A. Ueber eine characteristische Eigenthümlichkeit in der Form des weiblichen Schädels. Arch. f. Anthr. v. Ecker. 1866. 1. köt. 88. lap. 4) Weisbach. Deutscher Weiberschädel. e. m. 80. lap. B) W e 1 c k e r H. Kraniologische Mittheilungen. Arch. f. Anthrop. v. Ecker. 1866. 1. Füzet. 107. lap. — Huschke. Hirn und Seele, e. m. 19. lap. *) Ennek kifejezését az élőknél is találjuk pl. ha egy 40 éves nő férfiruhába, egy 20 éves ifjú pedig nőruhába öltözik ; az ifjú ekkor inkább 40 éves nőnek, a nő ellenben 20 éves ifjúnak fog kinézni.
