Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)

Embertan - Antrhopologia

EMRERI KOPONYAISME.

15

Hus dike E. szerint 1424 grmot 2) és számos saját méréseim szerint 1310—1420 grmot.

A 30-ik évtől egész a 60-ikig az agy azonban lassankint fogy, úgy bogy 10°/0-°t vészit. De ezen idő közben sem történik egyenletesen fogyása, mert férfiúnál a 31- és 40-ik évek közt többet vészit súlyából, mint a következőkben. Weisbach A. pontos mérései szerint ugyanis súlyának 33°0-át veszitené el2). A 40-ik évtől 60-ig súlyban ismét egy keveset gyarapszik, de e körülmény nem fejlődésnek tulajdonítandó, hanem a terimbeles kötszövet kóros túltengésének és megsürüdésének, mely kóros folyamat b. Rokitansky K. által aggkori agyke- ményedésnek — sclerosis cerebri senilis — neveztetett els); azonban ezen folyamat daczára is a 60-ik évtől a 80-ikig ismét annyira fogy az állománya, hogy 100 0-ot vészit súlyából, mint ezt már Wenzel J. és K. testvérek fölemlítették 4).

A különféle emberfajoknál a nagyság és súly közti különbség alig méltó említésre; sőt ugyanazon fajoknál is, melyeket a kultúrái fejlettség alsó fokán állóknak ismerünk, igen sok egyéni kivételt szenved. Bebizonyító ezt már 1837-ben a nagy boncznok Tiedemann F., — ki a rabszolgaság megszüntetése s a négereknek emberi jogokkal való felruháztatása mellett oly ne- meslelküleg és hévvel küzdött, — kimutatván, hogy a négernek és németnek agya sem térfogatra, sem nagyságra nézve nem különbözik.3) így Hyrtl J. is beszélte nekem, hogy Algírban a legnemesebb koponyaalakulással biró négerekre akadt.

Nőnél egészben véve az agy teriméje és súlya valamivel kisebb, mit már Aristoteles és Plinius is tudtak6); továbbá a nagyagy féltekéi inkább gömbölydedek s noha tekervényei általában véve nem dudorodnak ki oly erősen, mint férfinál, mégis csinosabbak.

A férfi és női agyak közt én azonban épen nem találtam oly nagy suly- különbséget, mint a minőt W e 1 c k e r H. és Weisbach A. a német férfi és női agyak között talált, 7) t. i. 10° ()-ot. A különbség, mely honleányaink

') E n g e 1 J. Beiträge zu den Untersuchungen über die Formen und Gewichte des Gehirns. Medic. Wochenschr. Wien. 1863.— 26. és követk. lap — Weisbach A. Gewichtsverhältnisse der Gehirne Oester- reichischer Völker. Anh. f. Anthr. v. Ecker. 1867. 3. Füzet, — 285. lap. — W elcker Wachsth. u. Bau des m. Schädels e. m. 36. lap. — Husch ke E. Hirn und Seele des Menschen und Tliiere. Jena. 1854. — 57. lap.

2) Weisbach e. m. 290. lap.

3) Rokitansky K. Lehrbuch der pathologischen Anatomie. 3. köt. Bécs. 1855—1861. — 3. köt. 437. lap.

4) Wenzel e. m. és lap.

3) Tiedemann F. Hirn des Negers mit dem des Europäers und Orang-Utangs verglichen. Heidelberg. 1837. — 20. lap.

e) Aristoteles. História animalium. Libr. I. cap. 13. — Caii Plinii secun di Históriáé naturális Libri XXXVI. 5 köt. Biponti 1783—1871. — Lib. II. cap. 1. 49. lap.

7) W elcker Wachsth. u. Bau des m. Schädels. — 36 lap. — W eisbach. Der deutsche Weiberschädel. Archiv, f. Anthr. v. Ecker. 1868. 3. köt. — 59. lap.