Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)

Az első tél tárgyai. Általános utasítások az izmok és izületek praeparálására - 3. Készitmény

82

tói; rajta is felületesebb hosszabb és mélyebb rövidebb rostokat lehet megkülönböztetni.

4 Végezetül szétválasztjuk az egyes csigolyákat egymástól a csigolyaközti korongok lapos átmetszése s az ízületek megnyitása által. A fibrocartilago interverte- bralison vegyük szemügyre a külső rostos, helyesebben lemezes gyűrűt (anulus fibrosus s. lamellosus) s a belső lágyabb szalagot (nucleus pulposus). Lepraepa- rálva a korongot a csigolyatestről, ennek a felszínén vékony üvegporcogóból álló határréteget; a foetalis porcogós csigolyatest el nem csontosodott maradványát találjuk. Megvizsgálandók az izületi nyúlványok ízfelszínei és laza tokszalagai is, valamint a bordafejecske és bordagumó ízületei a csigolyatesttel, illetőleg a ha- rántnyulvánnyal.

g) Fejizületek. 1 2

1. Szemléljük meg mindenekelőtt, ha ugyan még meg van, a lig. nuchaet és viszonyát a lig. interspina- lehoz, tekintsük meg rajta felszínesebb, vékonyabb részét, s a tövisnyúlványok csúcsáneredő mélyebb rostos részletét. E szalag gyakran igen gyengén van kifejlődve s inkább csak hártyaszerü izomsövény, mint valódi ligamentum. A fejizületek kidolgozására célszerű a gerincoszlop tarkói tájékát az 5—6. nyakcsigolya közt lefűrészelni. A lágyrészeket a nyakszirtcsontról, valamint az 1. és 2. nyakcsigolya szabadon fekvő felszíneiről teljesen le kell praeparálnunk, esetleg a csontkaparó segítségével. Tekintsük meg a nyakszirtcsont és az atlas, valamint az utóbbi és epistropheus között kifeszülő hártyákat (membrana atlanto-occipitalis anterior et posterior, membrana atlanto-epistrophica) s dolgozzuk ki a lig. longit. anteriusnak legfelső, a nyakszirtcson- tig felhúzódó részét (lacertus medius Weitbrechtii).

2. Most felfűrészelhetjük a gerinccsatornát, époly frontalis metszéssel, mint amilyennel a háti csigolyá-