Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
91 rincesek körében a palliumból először a szagláshoz tartozó részek jelennek meg. A többi érzékszervnek s a mozgásoknak végső központjait az agyvelőben mélyebb helyzetű idegsejthalmazok, nevezetesen a törzsdúcok s a mesencephalon dúcai képviselik. Megvan ugyan a neopallium első telepe is, de csak jelentéktelen, működésnélküli hámréteg formájában. Ilyen kezdetleges, epithe- lialis állapotban találjuk a neopalliumot pl. a halakban. A magasabb gerinces osztályokban azután a hámréteghez mindinkább idegsejtrétegek és velős pályák csatlakoznak s így fokozatosan kialakul a pallium, a mélyebb, subcorticalis dúcok rovására, nemcsak anatómiai, hanem physiologiai tekintetben is. De e .folyamat igen lassú ; voltaképen csak a hüllőknél kezdődik s a madarakon és emlősökön keresztül az emberen éri el legmagasabb fokát. A palliumhoz fűződő folyamatok magasabbrendűelc a törzsdúcokhoz fűződőknél s így a vázolt folyamat egyúttal az állat psychikai fejlődését is jelenti. A neopallium fejlődésében a legmtagasabbrendű majmok s az ember közt óriási űr tátong, a fejlődés e helyen nem fokozatos, hanem ugrásszerű. Magyarázata ennek főképen az, hogy az emberi agyvelőben a tiszfán somatikus, mozgató, érző és egyéb hasonló kéregközpontok mellett hatalmas fejlődést érnek el az associatiós központok, vagyis azok, amelyek a szoros értelemben vett szellemi műveletek székhelyei. A magasabbrendű emlősökön a súlypont a törzsdúcokról mindinkább a kéregközpontokra helyeződik át ; tetőfokát a kéregnek ez a suprematiája az emberen éri el s ezzel kapcsolatban kibontakozik teljességében az emberi öntudat világa. Az ősibb rész, a rhinencephalon az emberen ezzel szemben csaknem esökevényesnek mondható. Az ember a gyengeszag- lású, mikrosmatikus1 állatokhoz tartozik, szemben az erős szaglásig makrosmatikus állatokkal. Fogalmat sem alkothatunk magunknak egy erős szaglású állat, pl. egy kutya szagérzéséről, midőn megtalálja távollevő gazdáját azon elképzelhetetlenül csekély gáznemű anyag révén, ami a gazda kigőzölgéseiből oda- tapadt lábnyomaihoz. Ehhez képest sokkal hatalmasabb fejlődési! a rhinencephalon is a makrosmatikus állatok agyvelejében. Nem is értenénk meg az emberen a rhinencephalon egyes részeit, ha nem látnánk e részeket teljes kifejlődésükben a makrosmatikus állatokon. Az ember központi szaglókészüléke szinte esökevényesnek mondható, de azért megvan benne a készülék minden része. 1 dOflrf, szag.
