Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Érzékszervek - Halló- és egyensúlyozószerv
262 Antrum mastoideum és cellulae mastoideae. A dobüreg kiegészítő része az antrum mastoideum (antrum, üreg). A reces- sus epitympanicus folytatása hátra- és felfelé, a csecsnyúlvány, alapi részébe. Elég tágas, gyengén félholdalakúan lefelé görbülő üreg, falai a sok belé nyíló csecssejttől csipkézettek, szabálytalanok, s ez elég jól elhatárolja az antrumot a símafalú atticus b 17. ábra. Halántékcsont, felvésett csecsnyúlvánnyal. Az I. sz. anatómiai intézet készítménye. a meatus auditorius externus ; b antrum mastoideum ; c sinus • sigmoídeus ; d cellulae mastoideae terminales. felé ; a kettő köti határt Urnen atrii-nek nevezik. A középső koponyagödör felé csak vékony csontlemez, a tegmen tympani folytatása határolja. Egy kis részét a csontos hangvezeték há- tulsó fala zárja be. Nagysága igen változó. (17. ábra.) Az antrumba nyílnak a csecsnyúlvány légtartalmú üregei, cellulae mastoideae pneumaticae. Ha felvéssük, vagy átfűrészeljük az áztatott koponyán a csecsnyúlványt, arról győződünk meg, hogy csaknem az egész nyúlványt egy laza elrendeződésü, szivacsos üregrendszer foglalja el. Az üregek nagyrészt légtar- talmúak, belsejüket csonthártya és igen vékony nyálkahártya fedi. Valamennyien összefüggnek egymással, az antrummal s - ennek útján a dobüreggel. A legtágabb üregek a csecsnyúlvány
