Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
21 m>k rendelkezésünkre : ilyen elsősorban a Marchi-módszer1, azután a Weigert—Pál-féle velőhüvelyfestés ; az elfajult idegnyaláb amannál fekete szemcsézettsége által, ennél a fehérállomány sötétkék festődéséből való kikapcsolódásával ötlik szembe és határolódik el pontosan az ép terület felé. Az elfajulás rendesen nem lépi át a neuronhatárt. A gerincvelőben az elfajulás lehet fel- vagy leszálló, vagy lehet mindkettő egyszerre. A felszálló elfajulásnál, degeneratio ascendens, az átmetszés vagy kóros folyamat folytán elpusztult pálya idegsejtközpontja, melyből a pálya idegrostjai erednek, a gerincvelőben van, innen a rostok a fehérállományban felfelé vonulnak s vagy magának a gerincvelőnek kranialisabb szakaszában, vagy feljebb, az agyvelőben végződnek. A leszállóan elfajuló (degeneratio descendens) idegpálya idegsejtgóca és trophikai központja az agyvelőben székel s a pálya rostjai a gerincvelőben leszállva, csak végződésüket érik az elülső vagy hátulsó szarv idegsejtjei közt. De a másodlagos elfajulások vizsgálatának is két módja van : az egyik a pathológiai, a másik a kísérleti mód. Az előbbinek anyagát a kórosan elváltozott emberi gerinc- és agyvelő szolgáltatja. Vérzések, embóliák, daganatok, csontszú, csonttörések és hasonlók a központi idegrendszer egyes részeit összenyomhatják, elpusztíthatják s az idegpályák continuitását megszakíthatják, aminek — h<1 a beteg ezután még egy ideig életben marad — gyakran messzire kiterjedő másodlagos elfajulások a következményei. Az ilyen kórosan elváltozott agygerincvelők anatómiai vizsgálatán épül az fel legnagyobbrészt, amit a központi ideg- rendszer finomabb architecturájáról, vezetőpályáinak kapcsolatairól sikerült eddig megállapítani. Csak az az egy hátránya van ennek a vizsgálati iránynak, hogy ritkán fordul elő egy-egy pályának elszigetelt elfajulása ; rendszerint nagyobb területre terjed ki a pusztulás s ezzel már tetemesen bonyolódik a kép s nehezebb és bizonytalanabb lesz az elváltozások anatómiai elemzése és értékesítése. A másik vizsgálati eljárás, a kísérleti .módszer, vagyis egyes pályáknak mesterséges félbeszakítása, agy- és gerincvelőrészek kiirtása, ideggyökerek átmetszése stb., e tekintetben biztosabb alapon mozog, mert a behatást tetszés szerinti 1 1 A Marchi-módszernél a megvizsgálandó idegszövetet 1—2 hétig Müller- folyadékban keményítjük, azután, kisebb darabokra szelve, 5 napra 1 r. 1 %-os osmiumtetraoxyd és 2 r. Müller-folyadék keverékébe tesszük. Alkohol, beágyazás celloidinba, metszés.
