Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
10 határt. A mellkasi rész felső szakaszán s a nyaki részen a hátulsó köteget két részre osztja a sulcus intermedius posterior s egy tőle kiinduló s rézsutosan a középső septum felé húzódó glia- sövény, mely azonban sem a septumot, sem a szürkeállomány hátulsó szélét el nem éri, úgy hogy a két rész elől egybefolyik. A medialis, keskenyebb rész a karcsú vagy Goll-féle nyaláb, fasciculus gracilis s. Gollii,1 a lateralis szélesebb rész az éknyaláb vagy Burdach-féle nyaláb, fasciculus cuneatus s. Burclachii.2 Az éknyalábot az oldalköteggel a hátulsó szarv csúcsa mögött igen finom hosszanti rostokból álló keskeny híd, a Lissauer-féle3 zóna terminális köti össze. Az elülső és hátulsó szarv közti oldalsó bemélyedésben főkép gliaszövetből, de" részben idegsejtekből is álló hálózatos rajzolat látható : processus reticularis. A hálózat hézagjaiba idegrostnyalábok helyezkednek. Az ágyéki és keresztcsonti részen e hálózat gyengén fejlett. Canalis centrális. A gerincvelő központi csatornájának semmi működésbeli jelentősége nincs : jelenléte csak a gerincvelő fejlődéséből érthető. A gerincvelő ugyanis a velőbarázdának velőcsővé való záródása és a csőnek az ektodermáról való lefűződése útján fejlődik ; a velőcső tág ürege mindinkább szűkül s utolsó maradványa a központi csatorna. De a csatorna csak kb. 20%-ban4 marad meg egész hosszában ; 30%-ban helyenként, 50%-ban pedig egész kiterjedésében elzáródik, „ob- literálódik“. Hengerhám béleli ; a hengersejtek belső felszínéről merev szőrök, stereociliuipok emelkednek a csatorna üregébe. De a hengersejtek nem közönséges hámsejtek, hanem epen- dymasejtek (összességüket ependymának5 nevezzük), vagyis a glias^jtek egyik fajtáját alkotják. Alsó végük rövidebb-hosszabb fonalszerű nyúlványba folytatódik, mely a csatorna környezetében végződik ; csak a középvonalban futók jutnak el csoportosan a gerincvelő felszínéig : az elülsők a fissura mediana anterior fenekéig, a hátulsók a septum posterius alkotása közben a sulcus medianus posteriorig. A gerincvelő legalsó részében, a conus terminálisban a központi csatorna kis üreggé tágul. E ventriculus terminális (Krause W.) 8—10 mm. hosszú s minden irányban kb. 1 mm. széles ; a conus alsó végén finom csatornába megy át, mely a filum ter1 Goll Fr., zürichi anatómus, 1829—1904. 2 Burdach, K. Fr., königsbergi physiologus, 1776—1847. 3 Lissauer, H, idegorvos, 1861—1891. 4 Kramer szerint (1914) csak 7%-ban. 5 éjlí és hvJvco , öltöztetek.
