Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Peripheriás idegrendszer - Bevezetés
PERIFÉRIÁS IDEGRENDSZER. Bevezetés. A környéki vagy perifériás idegrendszer a következő három részből áll : 1. agy velői idegek, nervi cerebrales, 2. gerincvelői idegek, nervi spinales, 3. autonom idegrendszer, ner- vus sympathicus. E három rész közül legegyszerűbb szerkezetű a 31 pár gerincvelői ideg. Minden egyes ideg két gyökérrel, elülsővel és hátulsóval ered ; az elülső elvezető, efferens rostokból, a hátulsó odavezető, afferens rostokból áll. A két gyökér csakhamar egyesül s a kevert spinalis ideget adja, amely azonnal ventralis és dorsalis ágra oszlik. Ezek szerte ágaznak a testben s viszik a harántcsíkos izmokhoz a mozgató, a bőrhöz, nyálkahártyához s egyéb érző területekhez az érző rostokat. Fontos ága a spinalis idegeknek a velős idegrostokból álló fehér összekötő ág, ramus communicans albus. A gerincvelői ideg törzsökétől ered s az autonom idegrendszer dúcaihoz megy s ezekben végződik. Tisztán efferens (centrifugális) rostokból áll ; e rostok eredése a gerincvelő elülső szarvának hátulsó-oldalsó sejtcsoportjában, illetőleg (a mellkasi részen) a cornu lateraleban van. Ezek által hat a központi idegrendszer az autonom rendszerre, amelynek autonómiája tehát csak viszonylagos. De a gerincvelői idegek csak közvetlenül a gerincvelő mellett állnak tisztán spinalis eredésű idegrostokból. Már röviddel a kevert törzsök kialakulása után új elemek vegyülnek a gerincvelői rostok közé : autonom eredésű velőtlen idegrostok. A sympathicus dúcok idegsejtjeinek neuritjei a szürke összekötőágak, rami communicantes grisei, útján jutnak a gerincvelői idegek pályájába. Ezekkel haladnak, s míg a spinalis idegrostok a harántcsíkos izomrostokat idegzik be s afferens rostjaikkal a bőr és egyéb szövetek érzékenységét közvetítik, az autonom eredésű idegrostok az útjukba kerülő símaizomsejte- ket innerválják s a mirigyek elválasztó rostjait szolgáltatják.
