Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
130 A Pacchioni-szemcsézeteknek sokáig kóros jelentőséget tulajdonítottak, mert az agyvelő egyes bántalmainál (paralysis progressiva, daganatok, arteriosclerosis) a számuk megszaporodik. Ma tudjuk ennek az okát. A növekedett agynyomás miatt a mikroszkópos bolyhok részben túltengenék s ezeknek a megnagyobbodásából lesznek a szabadszemmel látható granulatiók. Azonban bizonyos határig normálisnak kell minősítenünk a durvább szemcséket is ; teljesen sohasem hiányzanak. Első nyomaikkal a 18 hónapos gyermeken találkozunk (Le Gros Clark, 1920) ; fiatal korban még csekélyszámúak, később megszaporodnak, egyének szerint különböző mértékben. Magasabb korban nemcsak számosabbak, de nagyobbak is s néha részlegesen elmeszesednek. Legnagyobb számban a sinus sagittalis superior mentén találjuk őket, a kemény agyhártya külső felszínén csoportosan elrendezett fehér szemcsék alakjában. Sokat Játunk az említett sinus felmetszése után ennek a belsejébe nyomulni. Sok van a sinus transversus, cavernosus, petrosus superior, sphenoparie- • talis mellett s a középső koponyagödörben a vena meníngea media törzsökéi körül. A szemcsék egy része a sinusokba nyomul, de anélkül, hogy a sinus falán valóságos nyílást okoznának. Csak megvékonyodik és betüremkedik a dura, de közte s a granulatio felszíne közt még a subduralis rés folytatása is kimutatható belöveléssel (Key és Retzius, 1875). De van sok granulatio, amelynek tetején a dura eltűnt, s helyét az arachnoidealis köbhám burjánzásából keletkezett többrétegű hámcsomó foglalja el. A granulatiók vékony nyélből és bunkós végből állanak ; belsejükben a sub- arachnoidealis gerendák laza hálózata van. Nagyrészük nem közvetlenül a sinusba, hanem a mellette levő, különösen a homlok- és falcsont területén kifejlődött lacuna lateralis-okba nyomul. Az I. 511. oldalon már részletesen foglalkoztunk ezekkel. A lacunák a dura két lemeze közt elterülő lapos rések, voltaképen sürü vénás fonatok, amelyekben részük van a meningealis és diploikus vénáknak s aránylag gyenge összekötő ágak által a sinus sagittalis superiornak is. A koponyacsontok belső felszínén sekély bemélyedést okoznak, melynek fenekén a diploe-vénák pontszerű nyílásai láthatók. A lacunákba nyomuló Pacchioni-szemcsék nagyobbodásával és burjánzásával a gödrök mélyebbek és éles széllel elhatároltak lesznek s most már reászolgálnak az impressiones s. foveae gra-