Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Savóshártya

4

fokmérője a szervezet vértartalmának ; a kevésvérűségnél (anaemia) halványabb a rendesnél.

A nyálkahártya ritkán szokott egészen sima lenni, rendszerint ráncokkal, bolyhokkal, szemölcsökkel fedett. Ezzel felszíne növekszik, ami előmozdítja a nyálkahártya elválasztó, felszívó és egyéb tevékenységét, másfelől helyenként a ráncok mechanikai, billentyüszerü szerepet teljesítenek. Vastagsága különböző. Az alatta levő izomréteggel vagy csontfelszínnel legtöbbször lazább vagy feszesebb kötőszöveti réteg, tela submucosa egyesíti. Csak a méh nyálkahártyája rögzítődik közvetlenül az izomréteghez, közbeeső submucosa nélkül.

A nyálkahártya felszínes hámból és kötőszöveti alapállományból, tunica propria mucosae, áll. Az utóbbiban mirigyek szoktak lenni, de gyakori eset, hogy a mirigyek nem magában a nyálkahártyában foglalnak helyet, hanem az alatta elterülő tela submucosában. Ez utóbbinak még két említésreméltó alkotórésze van : 1. Lamina muscularis mucosae'. Simaizomréteg, közvetlenül a nyálkahártya alatt, a submucosa legfelszínesebb rétegében. Legtöbb helyen csak egy, hosszában fűtő rétegből áll, néhol kettőből : belső körkörösből és külső liosz- szantiból. 2. Nyiroksejtekből álló halmazok, noduli lymphatici. Kerek vagy tojásdad alakúak, néhol félholdalakúak. Ha kisebbek, elférnek a nyálkahártya saját rétegében, széttolva annak mirigyeit s egyik felszínükkel hámmal fedetten közvetlenül a nyálkahártya felületéig érve, hol gyakran szabad szemmel is fehér pont alakjában mint nodulus lymphaticus solitarius láthatóvá lesznek. Ha nagyobbak, áttörik a muscularis mucosaet s elfoglalják a tela submucosa egész mélységét is. Sok ilyen tüsző halmaza adja az összetett tüszőt, nodulus lymphaticus aggregatus. A tüszőket nyirokhajszálerek hálózzák körül ; ezekbe jutnak a nyiroksejtek az ér iumene felé irányuló, fordított diape- desis útján a tüsző felszínéről.

Savós-hártyák.

A testüreg belső felszínét vékony, sima, sikamlós, fehéres hártya vonja be, s e hártya kettőzetével átcsap az illető üregben elhelyezett zsigerekre is s azokat szintén bevonja. Az átmeneti redő szállítja két lemeze közt a zsigerekhez az ereket és idegeket. Az ilyen hártyákat savóshártyáknak, membranae serosae, nevezzük. „Nagy serosák“ a mellhártya, pleura, a hashártya, peritoneum és a szívburok savós lemeze, pericardium serosum.