Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Táplálókészülék - Az orr és az orrüreg

69

s a rostasejtek. Ezek közreműködnek az orron át belélegzett levegő felmelegítésében s emellett könnyítik a koponyát.

\7estibulum nasi. Az orrtornác, mint már említettük, az orr- iireg legalsó, az orrszárnyaknak megfelelő része. Még a bőr folytatása béleli s alsó része szőrökkel, vibrissae, fedett ; ezek különösen idősebb férfiakon vannak erősen kifejlődve s gyakran bojtszerüen lógnak ki az orrüregből. A vestibulum felső részén a hám még többrétegű laphám, de már szőrtelen, alacsonyabb és kevésbé elszarusodott. Az orrtornác felső határát az íildalporeogó alsó széle által okozott redőszerű kiemelkedés, az orrküszöb, iímen nasi, adja, ez alatt egy másik redoje is van az orrtornác oldalsó falának, a plica alaris, mely a szárnyporcogó alsó szélének felel meg. A vestibulum ürege az orr csúcsában vak zugot, recessus apicis, alkot.

Orrsövény. Az orrsövény, septum pasi, három részből áll : csontosból, porcogósból és hártyásból. A csontos részt, septum osseum, a rostacsont függélyes lemeze s az ekecsónt alkotja : ezek egymással előfelé nyílt szögletet fognak közre, s ebbe illeszkedik a porcogós sövény, septum cartilagineum, a magzatban teljesen porcogós orrsövénynek el nem csontosodott része. Négyszögletű, üvegporcból álló lemez ez ; alsó szélét a két orrlik közt ujjainkkal jól kiérezhetjük, elülső-felső széle közvetlenül átmegy a külorr oldalsó porcogóiba. Nem ritkaság —- különösen gyermekeken «—, hogy a lamina perpendicularis ossis ethmoid, s a vomer közé keskeny folytatást küld, mely el is érheti az ékcsont testét : processus sphenoidalis s .vomero-ethmoidalis septi cartilaginei (Schwegel, 1861). Ritkább eset, hogy az orr csontok mentén bocsát ilyen nyúlványt a homlokcsontig, elválasztva e csontokat a függélyes lemez elülső szélétől. A sövény legalsó része a hártyás vagy mozgékony sövény, septum mem · branaceum s. mobile nasi, melynek alsó szélében kiérezhetjük a szárnyporcogó crus mediale-ját.

Igen gyakori az orrsövény elgörbiilése, deviatio septi nasi.

Ez kivételesen már a magzaton is megvan, de rendszerint csak a gyermekkor után áll elő. Az orrsövény ilyenkor szögletszerű megtöréssel az egyik vagy másik, gyakrabban a baloldal felé hajlik, s ez az elhajlás olyan fokú lehet, hogy az orrsövény a kagylókkal érintkezik s elzárja a levegő útját az egyik orrüreg- félben. Ennek a váladék pangása s az orrhurut állandósulása lehet a következménye. Az ilyen hurut nem is igen szokott addig gyógyulni, amíg az orrsövény kiálló részét le nem vésik, amit a felhasított nyálkahártya széthúzásával és megkímélésével le-