Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
51 Jerdentalia, amelyekben evéskor fenn szoktak akadni kisebb ételrészek, s ha ott maradnak, bomlásnak indulnak, különösen a zápfogak közt. Nem ritkaság azonban a fogak helytelen állása : megcsavarodnák, egymásra torlódnak, kiállanak a sor hói, stb. Ennek oka legtöbbször az, hogy a fogak túlnagyok az állkapocshoz képest s ezért nem férnek el szabályos sorban az adott területen. Ezen azonban segíteni lehet fiatal korban; a fogak rendezésével a fogászatnak orthodontia nevű ága foglalkozik. A felső metszőfogak rézsútosan állanak : koronájuk ferdén előre irányul, az alsók csaknem függélyes állásúak. A praemo 1. ábra. Felső fogsor A 3. zápfogak még nem hasadtak ki* larisok felül is, alul is függélyesen állanak, a zápfogak felül ugyancsak ilyen állásúak, alul ellenben koronájuk kissé befelé, a szájüreg felé hajlik. A fogsorok által alkotott ív nem egyforma felül és alul. Mindkettő parabolaszerű hajlású, de felül (1. ábra) az ív már közeledik az ellipsishez, hajlása egyenletesebb, domborúbb, míg alul (2. ábra) határozott parabola, erősen convergáló, egyenes oldalszárakkal s elől keskeny, erősen görbült összekötő résszel. A fogak íve különben egyének szerint különböző ; a V-alakú állkapocs s a kétoldalt nyeregszerűen behorpadt állkapocs már kóros jelentőségű, az U-alakú ív majomhasonlatosság. 4*
