Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
36 Fogak. / * 1. .4 fogakról általában. A fogak a felső és alsó állkapocsba erősített kemény, csapalakú testek. A táplálék megragadására és szétaprítására s az állatoknál fegyver gyanánt is szolgálnak. Szerepük van az emberen bizonyos mássalhangzók (f, n, 1, v) kiejtésénél is, amint ezt a fogatlan ember selypítő beszéde bizonyítja. Felső- és alsó fogsorba, series dentalis superior et inferior, csoportosulnak. A szájnyálkahártya óriási elmeszesedett szemölcseinek foghatjuk fel ; mint a szemölcsök, kötőszöveti eredésü belső állományból (dentin, cement, pulpa) és a felszínen hámeredésű kéregrétegből (zománc) állanak. Tengelyükben a kötőszövet lágy marad : ez alkotja a fogbelet, pulpa dentium, mely a kemény, elmeszesedett fogállomány üregében, a cavum dentis-ben s a hozzávezető gyökcsatornában, canalis radicis dentis, helyezkedik el. A fogak fajsúlya 2.20. Részek. A fogakon három részt különböztetünk meg : koronát, nyakat és gyökeret. A korona, corona dentis, a fognak a foghúson túl szabadon kiálló része. Zománc fedi, felszíne fehér vagy gyengén sárgásba játszó, fényes, az életkor haladtával sárgásabb lesz, nem ritkán gyengén barnás vagy kékes. Gyakran találjuk, különösen dohányosokon, barnásán elszínesedeftnek. A rágófelszínen a zománc helyenként lekopott a dentin egy részével együtt. A zománcon sok fogon már szabad szemmel is, de még jobban kézi nagyítóval finom, párhuzamos, a fogat gyűrüalakban körülvevő, a nyak felé sűrűsödő vonalzottságot veszünk észre ; csak fiatal egyének fogán látható, később a használat folytán lekopik. E vonalak, amelyeket már Leeuwenhoek ismert, a zománc lépcsőzetes és. egyenlőtlen elmeszesedésének a következményei. A nyak, collum dentis, tulajdonképen a gyökérhez tartozik ; a gyökérnek az a része, amely már túíáll a fogmeder szélén, de még zománc nem fedi : a foghús vonja be. A fognak rendesen gyengén befűződött része; a gyökér felé a kihúzott fogon nem határolható el pontosan, míg a korona felé ples a határa a zománc gyengén kiemelkedő széle révén. A gyökér, radix dentis, a fognak az a része, amely a fogmederbe, alveolus dentis, illeszkedik. Az alveolus belső falával nem érintkezik közvetlenül, hanem tőle vékony, erekben és idegekben bővelkedő kötőszöveti réteg, a gyökhártya, periodon\
